Képviselőházi irományok, 1892. IV. kötet • 96-157. sz.
Irományszámok - 1892-101. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékre vonatkozó 1888:XXXV. és 1890:XXXVI. törvényczikkek módositásáról
101. szám* ii Áz adóalap kibővítése voltaképen jelentéktelen; mert e tekintetben csak árra szorítkozom, hogy az italmérési adó, mely jelenleg csak a kimért vagy kis mértékben elárusított szeszes italokat terheli, jövőben a magánfogyasztásra is kiterjesztessék, a bornál bizonyos és pedig jelentékeny kivételekkel, a sörnél azonban, melynél a magánfogyasztás oly csekély, hogy az számba sem jöhet, minden kivétel nélkül. A magánfogyasztásnak italmérési adó alá vonása már akkor szóba hozatott, mikor az italmérési adó életbeléptetése tervezve volt. Hasonlóképen fölemlítettem ezt az 1890. évi XXXVI. t.-cz. indokolásában, kijelentvén, hogy elvi szempontból igazoltnak tartom a magánfogyasztás megadóztatását. Jelenleg, midőn az italmérési adótételek a fogy. adókkal egyesittetnek, fogyasztási adó szempontjából pedig a magánfogyasztás adóköteles, az adómentességnek italmérési adó szempontjából fentartása már többé nem indokolt. A magánfogyasztásnak adó alá vonásában fekvő alapbővités, főleg a tervezett kivételek folytán, ugyan jelentéktelenné válik s ennélfogva a jövedelmet számottevőleg nem is szaporitandja; mégis indokoltnak tartom ez intézkedést azért, mert a kizárólagos italmérési jogosultság megszüntetése, illetőleg a tervezett módon való korlátozása a jövedelemben igen tekintélyes apadást fog előidézni s e körülmény minden, bár jelentéktelen többlet igénybevételét is ajánlatossá teszi, s mert más oldalról az a csekély teher, mely ebből származik, megszünteti azt a méltánytalanságot vagy legalább is egyenlőtlenséget, hogy míg a vagyontalan ember, ki 100 literen felüli mennyiséget egyszerre beszerezni nem bír, s igy a kimérésre vagy kis mértékben való elárusitásra lévén utalva, szeszes italbeli minden fogyasztása után fizeti az italmérési adót, addig a vagyonos, a nagyban való vétel által, kikerüli az italmérési adó terhét s igy vagyonosabb léte daczára aránylag olcsóbban él, mint amaz. Pénzügyi szempontból nem hiszem mellőzhetni a jelölt többletet, mert ha a kizárólagos italmérési jogosultság szűkebb körre szorítása folytán le is mondok arról, hogy az italmérési jövedék mintegy 19 millió forintot tevő jövedelme teljes összegében fentartassék; de a költségvetési előirányzatba bevett 15 millió forintról, melyről ismételt nyilatkozataimban kijelentettem, hogy azt elengedhetetlennek tartom, jelenlegi pénzügyi viszonyaink között semmi esetre sem lehet lemondani. A most jelölt összegnek, mint "minimumnak biztosítása, a kincstár jövedelmének megóvása szempontjából föltétlenül szükséges, azon felül való emelkedés pedig kívánatos. De kívánatos a jövedelemnek a minimumon felül való emelkedése a községek részesülése érdekében is, mert a már fokozott igények a községektől oly erőfeszítést kívánnak, melyet azok az amúgy is többnyire túlmagas községi pótadókból már megbírni nem képesek, s igy a jelölt részesülésre nagyon is rá vannak utalva. A kincstár és a községek érdekeinek megóvása mellett figyelem fordítandó továbbá arra is, hogy a kezelés egyszerűsittessék s főleg hogy a külön adók lehetőleg egyesittessenek. E szempontokból kiindulva legczélirányosabbnak látszik, hogy a bor és sör italmérési adója a czikkek fogyasztási adójával egyesittessék s az egyesitett két adó »italadónak« neveztessék el. A két adónem ilyetén egyesitéséből nagy könnyebbség hárul a pénzügyi administratióra. De nem kevésbbé előnyös az a közönségre. Mert míg eddig az adóköteles fél egy és ugyanazon italai miatt a fogyasztási adó szempontjából a fogyasztási adó, az italmérési adó szempontjából pedig az italmérési adó szedésére jogosultnak ellenőrzése alatt állott, s egyikkel szemben egy, a másikkal szemben más szabályok szerint kellett cselekednie; addig jövőben a két adó egyesítése folytán az adóköteles félnek csak egy egyénnel lesz dolga s csak a már meglehetősen megállapodott fogyasztási adószabályokhoz kell alkalmazkodnia. A két adónem egyesítése folytán tehát az italmérési adó a fogyasztási adóval egyszerre, ngyanazon szabályok szerint és ugyanazoktól az adótárgyaktól szedetik be, melyektől a fogyaszEÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. IV. KÖTET. 3
