Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.
Irományszámok - 1892-87. Törvényjavaslat, a magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötendő szerződésről
87. szám. 261 A XIV. CZIKKHEZ. A monarchia másik állama fenn kívánja tartani azt a jogot, hogy az úgynevezett levantei (Mária Terézia) tallérokat pénzverdéjében ezentúl is verethesse. Ezen ezüstérmék, a mint az a jelen czikkben is kifejezésre kerül, töryényes fizetési értékkel nem birván, veretesük pénzrendszerünkre semmi káros befolyással nem birhat. Minthogy ezeknek az érméknek veretése a monarchia másik állama pénzverdéjének némi jövedelmet szolgáltat, minthogy továbbá ezek az érmék a keleten, különösen Afrika nagy kiterjedésű területein közkedveltségnek örvendenek és igy alkalmasak a monarchia kereskedelmi érdekeit e területeken előmozdítani, minthogy végül ez érmék veretése a belföldi ezüst termelésnek is bizonyos fokú keresletet biztosit: alig tehető észrevétel az ellen, ha részünkről a monarchia másik államának e fentartását elismerjük. A XV. CZIKKHEZ. Az eddigi gyakorlat szerint mindkét állam érméit, finomság és súly tekintetében, a bécsi fökémle intézetben ellenőrzi, mi végből a magyar kormány eddig jogosítva volt ehhez az intézethez állandóan egy magyar tisztviselőt kiküldeni. Az a fokozott fontosság, melylyel pénzverésünk a koronaérték behozatala után birni fog, szükségessé teszi, hogy érméink szabályszerűségének megállapítására, önálló fökémleintézetet állítsunk fel. Jelen czikk arról intézkedik, hogy azon az ellenőrzésen kivül, melyet mindegyik fél fökémleintézete a saját veretű érmekkel szemben teljesít, mindegyik szerződő fél pénzverése, a másik fél ellenőrzésének is alá legyen vetve; folyománya ez annak a szerződésszerűig megállapított és biztosított egyenjogúságnak, melylyel a két állam pénzverdéiből kikerült érmék mindkét területen birnak. Az a nagy jelentőség, melylyel érczérték, de különösen aranyérték mellett az értékérmék teljes értékűsége ugy az állampénztári kezelésben, mint a magánforgalomban bir, szükségessé teszi, hogy az aranyértékpénzek törvényszabta és forgalmi súlyának megfelelő teljesen pontos és hiteles súlymértékek készíttessenek, a melyek segélyével az állami és egyéb közpénztárak a koronaérték behozataláról szóló törvényjavaslat 7. §-ában, illetőleg a jelen törvényjavaslat VI. czikkében reájuk rótt feladatokat teljesíthetik, és a magánosok is megállapíthatják azt, vájjon aranyérméik a törvényszabta vagy a forgalmi súlynak megfelelnek-e. Hogy ily súlydarabok magánosok által is megszerezhetők legyenek, azok a két pénzügyminister megegyezése alapján, rendeleti utón megállapítandó előállítási költségek árán, áruba lennének bocsátandók. A szerződő felek ellenőrzési joga egymás pénzverését illetőleg, a Skandináv Unió szerződésében is biztosítva van, és az 1857. évi érmeegyezménynek, mely Ausztria és a német vámszövetség között állott fenn, szintén egyik határozmányát képezte, sőt ez utóbbi egyezményben igen messzemenő hatálylyal volt összekötve. A XVI. CZIKKHEZ. A szoros viszony, mely érmeügyünk és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok érmeügye közt is fennállott, már régen arra vezetett, hogy a két állam a minden egyes hóban vert érméket, egymásnak kimutatta. A czélba vett érmereform oly jelentőséget ad a pontos érmeügyi statistikának, hogy indokoltnak mutatkozik ily statistika vezetésénél, azt, hogy mire kell ennek a statistikának kiterjedni, nemkülönben az adatok és az eredmények kölcsönös megküldését szerződésszerű kötelezettség tárgyává tenni. Ugyancsak a szerződési viszonyból folyik e czikknek az a rendelkezése, mely szerint a két pénzügyminister az összes érmeügyi törvényeket egymással tartozik közölni. *
