Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-85. Törvényjavaslat, a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbitéséről

85. szám. 195 Melléklet a 85. számú irományhoz. Indokolás, „a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbitéséről" szóló törvényj avaslathoz. Az országbírói értekezlet »a közhitei, a jogfolytonosság és a helyzet szükségek által indíttatva fentartotta »ideiglenesen az országgyűlés intézkedéséig* a telekkönyvi intézményt s az erre vonatkozó rendeleteket, úgyszintén ezzel kapcsolatban az osztrák polgári törvénykönyvnek azon szabályait, a melyek a telekkönyvek tárgyát képező dolgok szerzésének és elidegenítésének módjait meghatározzák. (Ideigl. törvénykezési szab. I. 1. 21. §§.). E szerint és a telekkönyv úgynevezett publicitási alapelvéhez képest a telekkönyv tárgyát képező^ vagyonrészekre vonatkozó s a törvény korlátai között bármely harmadik személy ellen érvényesíthető dologi jogok csak a telekkönyvbe történt bejegyzés által szerezhetők és csak a telekkönyvből töitént törlés által enyésznek el. Ennek az elvnek alapul vétele mellett hozattak a telekkönyvi intézmény meghonosítása óta a vagyonjogot az ingatlanok tekintetébén szabályozó és ezzel a szabályozással kapcsolatos, ugy az anyagi, mint az alaki jogra vonatkozó törvényeink, kétségtelen, hogy a magyar általános magánjogi törvénykönyv megalkotásakor ugyanaz az elv egészében fog fentartatni. A tulajdonjog biztosságára, az ingatlanok forgalmára és hitelképességére való tekintettel ugy nemzetgazdasági általános szempontokból, mint a jogosított egyesek érdekében kiváló fontossággal bir a telekkönyvi intézmény; de e fontos intézmény fejlődésének eredménye nálunk egyáltalán nem tekinthető megnyugtatónak, sőt a telekkönyvek állapota jelentékeny részben oly alakulatot nyert, a mi a sürgős helyesbítést tesz szükségessé. A közöny, sőt az ellenszenv és a gyanakodás, a melylyel a telekkönyv, mint ebben az alakjában új intézmény, nálunk eleinte találkozott és a melynél fcgva abban csupán a megadóztatás és átruházási illeték kiszabásának szolgálatában álló intézményt láttak; a helyszineléssel foglalkozó, a viszonyokat és az embereket többnyire nem ismerő közegek; a bélyegköltség és az átruházási illeték kikerülésére irányzott törekvés; a telekkönyvi bejegyzés jogi jeleLtőségének félreismerése; a jogügyletekről készült okiratok hiányossága; a telekkönyvek vezetésére főleg a hatvanas években alkalmazott közegek szakértelem nélküli eljárása; a telekkönyveknek az úrbéri rendezéshez képest történt, sok esetben selejtes átalakítása; 25*