Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 83 bizonyításnak, a szemléből és a szakértők véleményéből kiderülő bizonyítási okoknak, a nem teljes hitelű magán okiratoknak és az aggályos tanuknak bizonyító erejét, a bíró szabad mérlegelésére bízza. A javaslat csak tovább halad ez utón, midőn a bíróságon kívüli beismerés és főleg a tanubizonyiték mérlegelése tekintetében is lerontja a törvényes korlátokat és midőn a felek esküjét, a feleknek eskü alatti kihallgatásával helyettesíti. Mindazonáltal a javaslat nem csinál a bizonyítékok szabad mérlegeléséből elvi kérdést, mely minden áron megvalósítandó. A hol kötelező bizonyítási szabályokat felállítani lehetséges és czélszerű, ott nem tartózkodik ezek kimondásától, de azokat csak kivételeknek tekinti. Az 59. §. azonban nemcsak nagyobb szabadságot enged a bírónak, hanem garantiát is nyújt arra nézve, hogy a biró e szabadsággal vissza ne éljen, midőn előírja, hogy a bíró meggyőződésének okait az ítéletben előadni tartozik. Ha a biró ítéletét e részben épen nem indokolja, vagy csak látszólag indokolja, akkor megsérti a törvényt és ítélete felülvizsgálat utján is feloldható, daczára annak, hogy a ténykérdés megállapítása el van vonva a felülvizsgálati bíróság cognitioja alól. A §. továbbá azzal a téves nézettel szemben, mintha az u. n. szabad bizonyítás a bizonyítási teher szabályaira is kiterjedne, szükségesnek találta a szabad mérlegelést, mely fogalmilag csak a bizonyítási okok erejére és alkalmazhatóságára vonatkozik, ebben az irányban világosan kizárni. A bizonyítási teher szabályai végeredményükben azt határozzák meg, hogy a biró az u. n. anyagi jog értelmében minő feltételek mellett mondhat ki valamely jogot létezőnek vagy nem létezőnek; — azok eltörlése tehát annyi volna, mint a bírónak felhatalmazást adni arra, hogy a magánjog szabályait figyelmen kívül hagyhassa. Nem érinti végül a javaslat a törvényes vélelmeket sem. Ezek a bizonyításnak oly megkönnyítését képezik, a mely a magánjog különleges czéljaival szorosan összefügg és ugyan ez áll azokra a törvényes szabályokra nézve is, a melyek bizonyos esetekben a bizonyítási terhet megfordítják, és a melyek a vélelmektől abban különböznek, hogy a bírónak nem írják elő a következtetést egyik tényről a másikra. A 60. §. a kártérítési pereknek sokat panaszolt miseriáját akarja orvosolni. A kártérítési perek tudvalevőleg sok esetben azért nem vezetnek az anyagi jognak megfelelő eredményre, mert a kár mennyiségének minden momentumát teljesen bebizonyítani nem lehet. Ezt a viszás állapotot a bizonyítékok szabad mérlegelése sem képes orvosolni, hanem meg kell engedni, hogy a biró, ha különben meg van győződve arról, hogy kár okoztatott, annak mennyiségét egészben véve szabadabban állapithassa meg. Ezen az úton jár már a czégbitorlásból eredő kár tekintetében a keresk. törvkv. 24. §-a is. A kártérítési kötelezettséget megalapító tény megállapítására a bírónak adott nagyobb szabadság természetesen nem terjed ki. Arról, hogy oly tény történt, mely az adóst kártérítésre kötelezi, a bírónak az általános szabályok szerint kell meggyőződnie. Hogy e részben félreértésre alkalom ne adassék, a javaslat nem mondja azt ki, hogy a bíróság a kár léte felett is szabadon itél. Igaz ugyan, hogy a kár mennyisége bizonyos értelemben a kár létezésétől el nem választható, de ennyiben azután magától érthető is, hogy a kár mennyisége tekintetében adott nagyobb szabadság a kár létezésének megállapítására is kiterjed. Minthogy a biró a kár mennyiségének megállapításánál mintegy szakértőként jár el, az informatiójára szolgáló eszközök megválasztásában is nagyobb szabadsággal ruházandó fel. A tudakozódás megengedése gyakran tetemes költségkímélést fog eredményezni. Hogy a bíróság a becslő eskü helyébe lépett eskü alatti kihallgatást is felhasználhatja a kár mennyiségének megállapításánál, ez a 91. §-ból tűnik ki. A 61—67. §-ok a bizonyítás-felvételre nézve tartalmaznak általános szabályokat. Kiemelendő, hogy a bíróság a 62. §. szerint akkor, ha a bizonyitás-felvétel elrendelése miatt a n* 60. §. 61—67. §§.