Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

78 24. szám. gesztést a bíróságra bízza, egyuttal pedig következetesen megengedi, hogy a biróság a felfüggesztés tárgyában hozott határozatát hivatalból is megszüntethesse. A 41. §. a tárgyalás berekesztéséről és a berekesztett tárgyalásnak újból való megnyitásáról intézkedik. Az utóbbi irányban a javaslat abból indul ki, hogy a biróság némelykor a határozat hozatala alkalmával láthatja szükségesnek, hogy egyes kérdések behatóbban tárgyaltassanak, bizonyittassanak és általában, hogy informatioja kiegészíttessék. A javaslat 42—44. §-ai a tárgyalási jegyzőkönyvről szólanak. A szóbeliség egyik legnehezebb kérdése, hogy a szóbeli tárgyalás, különösen pedig a szóval előadott tényállás mily módon jegyeztessék fel. Egyrészről ugyanis ugy a szóbeli tárgyalás folytatásának és az ítélet meghozásának gyakran elkerülhetlen elhalasztása esetében, valamint a felebbezés szempontjából is felette kívánatos, hogy a szóval előadottak lehetőleg híven írásba foglaltassanak, másrészről azonban a feljegyzésre fordított gondoskodás az írásbeliség felé terelheti az eljárást és koczkáztatja a szabad szóbeli tárgyalás által elérni kivánt előnyöket. A sommás eljárásban, melyet arra való tekintettel kell szabályozni, hogy a felek ügyvédi képviselet nélkül tárgyalnak, a szóbeli tárgyalás feljegyzését kétségkívül csak a bíróságra lehet bízni. Az a módozat, hogy a felek a jegyzőkönyvhöz melléklendő irattal állapítsák meg a szóval előadottakat, itt általában ki nem vihető és e mellett az egyes biró előtt azzal a veszélylyel járna, hogy a szóbeli tárgyalás akkor, midőn mind a két fél ügyvéd által van képviselve, periratok váltásával helyettesittetnék; a mi sok esetben ugy a biróság, mint az ügyvédek részére pillanatnyi kényelemmel járhat. A kérdés ezek után csak az lehet, hogy a tárgyalás eredménye, nevezetesen pedig a tényállás jegyzőkönyvbe vétessék-e, vagy pedig csak az Ítéletben állapittassék-e meg? a mely utóbbi esetben a tárgyalási jegyzőkönyv csak az eljárás általános menetét és bizonyos különösen fontos mozzanatok feljegyzését tartalmazná. A tényállás jegyzőkönyvbe vételének mellőzése nemcsak a szóbeliségnek képezné leghathatósabb biztositékát, hanem a tárgyalás gyorsaságát is előmozdítaná, míg ellenben a jegyzőkönyvezés, mely a felek ellenőrzését is lehetővé teszi, inkább biztosítja a tényállás írásba foglalásának hűségét. A javaslat — tekintettel arra, hogy egyrészről az ítéleti tényállás utólagos kiigazítása, mely a biróság tévedését orvosolhatná, az egyes biróság előtt csak a legritkább esetekben vezetne eredményre, és hogy másrészről a magas, a javaslat által is kiterjesztelt járásbirósági hatáskör mellett nem volna czélszerü egyuttal az eljárás megbízhatóságát csökkenteni, valamint hogy különösen most az újítás kezdetén a felebbezési tanácsra nézve is nagyon kívánatosnak mutatkozik, hogy az egy lehetőleg tisztázott ügygyei álljon szemben — legalább ez idő szerint nem véli mellőzhetőnek a tényállás jegyzőkönyvezését, a mely az egyesbírósági eljárásban különben sem tartóztatja fel annyira a bíróságot, mint a társasbirósági eljárásban. A javaslat mindazonáltal jelentékenyen eltér a jegyzőkönyvezést illetőleg a mai jogtól, a mennyiben t. i. gondoskodik arról is, hogy a jegyzőkönyvezés túltengésének és a szóbeli eljárás elfajulásának eleje vétessék. A javaslat ugyanis mindenek előtt csak a lényeges, t. i. a biróság nézete szerint lényeges tényállításokat és azok valóságára vonatkozó nyilatkozatokat, a felajánlott bizonyítékokra való hivatkozással engedi jegyzőkönyvbe vétetni és e mellett 116. §-ában világosan kimondja, hogy a biróság Ítéletében a felek szóbeli előadásaiból és a bizonyítás felvételéből kiderült oly ténykörülményekre is hivatkozhatik, melyek a tárgyalási jegyzőkönyvbe fel nem vétettek. A javaslat tehát nem kívánja a tényállásnak minden irányban kimerítő jegyzőkönyvezését és nem a jegyző42—44. §§•