Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 77 megjelenésre idézett fél elmaradásának, vagy a felelet megtagadásának következményeit mérlegelje. Természetes következménye ez annak, hogy a fél csak felvilágosítások adása végett kérdeztetik meg személyesen. Megjegyzendő itt még, hogy a felek személyes megkérdezésének intézménye nem tekinthető abból az okból feleslegesnek, mert a javaslat a felek eskü alatti kihallgatásának intézményét elfogadta. Az utóbbinál a fél, mint bizonyítási eszköz szerepel; itt ellenben legalább első sorban nem azért kérdeztetik meg, hogy bizonyítékot szolgáltasson, hanem hogy a megbízottnak hiányos informatioját kiegészítse. Ez okból a fél személyes megkérdezésének feltételei is egészen mások, mint az eskü alatti kihallgatás feltételei. így nevezetesen a személyes megkérdezés nem szorítkozik csupán arra az esetre, midőn a bizonyítás más módon nem eszközölhető. A kérdezési jog kiegészítését és általában a bíróság szabadabb tevékenységét az iní'ormatiojához szükséges eszközök megszerezhetése körül biztosítja a 34. §. is. A bíróságnak a szemle tartására és a szakértők meghallgatására vonatkozó hasonló jogát már a törvénykezési rendtartás általános szabályai megállapítván, melyeket a javaslat nem érint, e részben itt intézkedni nem volt szükséges. A 35. §. A tárgyalás megrövidítését és egyszerűsítését czélozza és tekintettel arra, hogy csak arról az esetről rendelkezik, midőn a fél okiratot szerezhet be, veszélyt nem rejt magában. A 36. §. az egyezség megkisértését, eltérően az eddigi jogtól, nem szoritja a tárgyalás kezdetére és nem is irja kötelezőleg elő, hanem megengedi, hogy azt a bíróság belátása szerint az eljárás bármely szakában eszközölhesse. Gyakran az egyezség megkísérlése felesleges formalitás volna, különösen a tárgyalás kezdetén, a még tájékozatlan bíróság kezében. A §. második bekezdése a feltételes egyezségeknek enged nagyobb tért, mint az eddigi jog, mely csak az eskütől függővé tett egyezséget ismeri. A javaslat intézkedése a jóhiszeműleg perlekedő felek részéről a perek egyszerűsítésére használható fel és a bíróság feladatának megkönnyítésére szolgál. A 37. §. módot nyújt a bíróságnak, hogy a szóbeli tárgyalást az anyag megosztása által egyszerűsíthesse és ugyanezt czélozza, habár más utón a 38. §. is, a mely egyúttal arra is szolgál, hogy az ellentétes határozatok elkerültessenek. Ezeknek az eszközöknek alkalmazását czélszerűen csak a biróság belátására lehet bizni. Veszélyes csak a tárgyalások egyesítésére engedett jog lehet különösen akkor, ha a bíróságok az összefüggést könnyelműen értelmezik, mert az egyesítés arra a félre nézve, kinek ügye jóformán már tisztázva van, azzal a hátránynyal járhat, hogy ügyének eldöntésére egy kevésbé tisztázott ügy letárgyalásáig kénytelen várakozni. Azonban a javaslat e részben az által segit, hogy a bíróságnak a 40. §-ban megengedi, hogy az egyesítést ugy, mint az elkülönítést is hivatalból megszüntethesse, és hogy 98. §-ában a bíróságot feljogosítja, hogy részitéletet hozhasson. A 41. §. törvénykezési rendtartásunknak sok tekintetben kifogásolható és homályos 9., 10., 12. és 13. §-ait az újabb törvényhozásokkal megegyezőleg megfelelőbb intézkedésekkel helyettesíti. Bármennyire czélszertínek mutatkozzék is gyakran, hogy valamely perbeli ténynek a büntető biró által vagy egy másik polgári bíró, avagy a közigazgatási hatóság által eszközölt eldöntése felhasználható legyen, e tekintet még sem indokolhatja, hogy a polgári per ily esetekben feltétlenül felfüggesztessék és az igazságszolgáltatás atja megakasztassék. Elvileg a perbíróságnak hatásköre kétségtelenül kiterjed mindazokra a mellék- és előkérdésekre, a melyeket a hozzá tartozó főkérdés eldönthetése végett meg kell oldani; a gyakorlatban pedig e kérdések megoldása sokszor éppen nem jár nehézséggel. A javaslat ezért az eljárás felfüggesztését nem rendeli el feltétlenül, hanem a felfüg-