Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. n birói megállapításra is irányulhat. E részben a javaslat újabb joggyakorlatunknak is megfelel, mely az u. n. praejudicialis kereseteket, habár legalább kifejezetten, csak jogviszonyok létezése vagy nem létezése tekintetében szintén megengedi. Ugyanaz a gyakorlati szükséglet, a mely a jogviszonyok létezésének vagy nem létezésének birói megállapítását igényli, az okiratok valódiságának vagy valótlanságának megállapítását is indokolja. A megállapítási kereset feltételeinek szabályozása épp úgy, mint a marasztalásra irányuló keresetek feltételeinek megállapítása tulajdonképen a magánjogba tartozik, nehogy azonban a törvény hallgatásából a szóban forgó keresetek korlátlan megengedettségére lehessen következtetni, megfelelő magánjogi törvényes intézkedés hiányában elkerülhetlen volt e keresetek feltételeit itt körvonalozni. A német bir. prts. 231. §-a a megállapítási kereset feltételéül azt szabja meg, hogy felperesnek a mielőbbi birói megállapításon jogi érdeke legyen. E meghatározás azonban nagyon is tágnak mutatkozik, mert elvégre minden keresetnek feltételét jogi érdek képezi; az pedig, hogy a megállapítási keresetnél, szemben a marasztalási keresettel, e jogi érdek miben álljon, e meghatározásból nem tűnik ki. A javaslat mindenesetre több tájékoztatást nyújt, midőn felperes érdekét a megállapítási jognak czélja által, mely felperes jogviszonyainak biztosításában áll, közelebbről meghatározza és egyszersmind kiemeli, hogy e biztositásnak épp alperessel szemben kell szükségesnek lennie. A megállapítási kereset mellett a felhívási perre, a melyet, a mai jog valamely joggal való kérkedés miatt ismer, gyakorlati szükség nincsen. Nem hozható .fel nevezetesen a felhívási per szükségessége mellett az sem, hogy a bizonyítási teher a jog nem létezésének megállapítását czélzó keresetnél minden irányban felperest terhelné, míg ellenben a felhívási perben a jog létrejöttét a kérkedőnek kell bizonyítani, mert a bizonyítási teherre nézve nem a félnek perbeli szerepe, hanem a magánjogi ügyállás irányadó. Minthogy a sommás eljárásban a felhívási per alakzatára az 1. §. indokai szerint a számadási ügyekben nincs szükség, a javaslat egész általánosságban kimondja, hogy a sommás eljárásban felhívási pernek nincs helye. A 13. §. indokolása részben már a 11. §-hoz előadottakban foglaltatik. A bíróságnak a 10. §-ban megállapított figyelmeztetési és utbaigazitási kötelességéből következik az is, hogy az írásbeli kereset sem utasítható egyszerűen vissza, ha annak hiányai pótolhatók, hanem hogy felperesnek a pótlásra alkalom adandó. Ugyanezt az álláspontot foglalja el egyébiránt már a mai gyakorlat is, a mely a váltóeljárást szabályozó rendelet 11. §-ában világos kifejezést is nyert. Csak ha a hiányok nem pótolhatók, tudniillik, ha a bíróság nem illetékes, vagy az ügy nem tartozik a sommás eljárás alá, kell a 13. §. első bekezdése szerint a czélra nem vezető keresetet, az ellenfélnek felesleges meghallgatása nélkül visszautasítani. A visszautasító végzést, ha az a jelenlevő felperesnek szóval kihirdettetett, a javaslat munkakimélés szempontjából csak akkor rendeli Írásban kiadatni, ha ezt felperes kívánja. E §-ok elvileg szintén már a 11. §-nál indokoltattak. Mint a jelenlegi jogtól eltérő ujitás csupán az említendő itt meg, hogy a 14. §. az idézési időköz minimumát meghatározza. E meghatározás egyrészről a bíróságnak útmutatásul szolgál arra nézve, hogy rendszerint mennyi idő engedendő alperesnek, hogy a tárgyalásra elkészülve megjelenhessen, másrészről azonban nehézséget nem okoz, mert a javaslat megengedi, hogy a bíróság az idézési időközt sürgős esetekben leszállíthassa. E §. megfelel a javaslat ama felfogásának, hogy a kereset előleges bejelentése csak a szóbeli tárgyalás lehetővé tételére, jelesül az alperes megidézhetésére és a szóbeli tárgyalás előkészítésére szolgál. E cselekményre tehát nincs szükség akkor, ha a felek a biróság előtt önként megjelennek. Hasonló rendelkezést tartalmaz egyébiránt a kisebb polgári peres ügyekben való eljárást szabályozó törvény í% §-a is. A javaslat ugyan nem tartja a kötelező békéltető eljárást, melynek a pert Francziaországban és több más államban meg kell előznie, nálunk meghonositandónak, mert ezen intézmény a tápasz13. §. 14. és 15. §§. 16. §. 17. §.