Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.
Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról
68 24. szám. mázasának meggátlása végett ez irányban a javaslatnak világosan intézkednie kellett. Ebből az utóbbi okból az ingatlan egyes részeinek tulajdonát vagy birtokát tárgyazó pereket sem lehetett hallgatással mellőzni és pedig annyival kevésbé, mert birtokperekben az érdek világos meghatározása különben is czélszeríí. Különösen megemlítendő még a 3. §. 5. pontja, mely eltérőleg a 4. pontban a járadékok és más időszakos szolgáltatások követelhetését megalapító jogviszonyok tekintetében felállított szabálytól, a haszonbérleti viszony értékének megállapításánál az egyévi bérösszeget veszi alapul. Ez az eltérő szabályozás, mely különben az 1877 : XXII. t.-cz. 11. §. b) pontjával megegyez, abban találja indokát, hogy haszonbérleteknél az összes évi szolgáltatások alapul vétele az érték túlmagas megállapítását eredményezné, és hogy akkor, midőn a haszonbérleti ügyek legnagyobb része, a bérleti ügj 7 ek pedig kivétel nélkül ugy is már, az értékre való tekintet nélkül, a sommás eljárásra vannak utasitva, a fennmaradó néhány haszonbérleti ügyre nézve is inkább a sommás eljárás kiterjesztése, mint megszorítása mutatkozik megfelelőnek. A 4. §-nak az eddigi joggal szemben új második bekezdése az ingatlanok értékének megállapításánál a végrehajtási törvény 148. §-ában a kikiáltási ár kiszámítására nézve felállított kulcsot fogadja el, azonban csak rendszerint, a nélkül hogy kizárná, hogy a kisebb vagy nagyobb érték úgy a felek részéről bizonyítható, mint a bíróság által hivatalból is figyelembe vehető legyen. Az absolut szabályozás sok esetben, pl. egy budapesti háztelek értékének megállapításánál feltűnő visszásságokra vezetne. Végre a 6. pont a számadási perek értékének kiszámítására nézve ad útmutatást. Az 5. §. a negatív hatásköri összeütközéseket akarja korlátozni. Hasonló rendelkezést tartalmaz egyébiránt a kisebb polgári peres ügyekben való eljárást szabályozó törvény 41. §-a is. A szoros értelemben vett illetékességre a szabály azért nem terjesztetett ki, mert egyik bíróság illetéktelenségéből egyáltalában nem lehet még egy másik bíróság illetékességére következtetni. Ehhez járul, hogy ugyanegy ügyre több különböző bíróság lehet illetékes, a melyek közül felperes szabadon választhat és hogy egyes illetékességi okok, mint nevezetesen a lakhely is, az idő folytán változhatnak. Az 1868: LIV. t.-cz. 44. §-a az ott felsorolt telekkönyvi ügyekben azt a telekkönyvi hatóságot ruházza fel az illetékességgel, a melynél az előjegyzés történt. Minthogy a javaslat 1. §-a a kérdéses ügyeket 300 frt értéken belül abban az esetben is a kir. járásbíróságok hatásköréhez utasítja, ha ezek telekkönyvi hatósággal nem bírnak, elkerülhetlen volt, hogy az illetékesség újból szabályoztassék. A javaslat 6. §-a egyébiránt az 1. §. 3. pontjában említett ügyekről általában szól és ez által eloszlatja azt a kételyt is, mely az 1868: LIV. t.-cz. 42. és 43. §§-nak szövegezéséből az u. n. birtokbirósági ügyekre nézve felmerülhetne. Végül a §. minden kétség elkerülése végett kifejezetten fentartja, illetőleg megfelelő szövegezéssel ismétli az 1881: LIX. t.-czikk 6. §-ának a törlési keresetekre vonatkozó intézkedését. A 7. §., a mennyiben az az ügyvédi kényszer mellőzéséről és a meghatalmazás alakjáról szól, megegyez a fennálló joggal. Eltér azonban e §. az 1868: LIV. t.-cz. 88. §-ától abban, hogy a meghatalmazott önképviseleti jogosultságát nem kivánja meg. Ez az eltérés megfelel a magánjog ama kétségtelen szabályának, a mely szerint a meghatalmazó rendelkezési képessége esetében meghatalmazott közegének rendelkezési képessége nem jön tekintetbe. Minthogy a perjogban a per tárgyáról való rendelkezési képesség általában csak a magánjog szempontjából kívántatik meg, semmi ok sem található arra, a mely miatt itt e szabálytól el kellene térni. Igen különös volna, hogy pl. a kiskorú czégvezető, ki a főnök ügyeit majdnem korlátlanul intézi, a perbeli képviseletből ki legyen zárva, vagy hogy egy kiskorú ügyvédjelölt ne járhasson el mint atyjának vagy teljeskorú testvérének meghatalmazottja. A perjog sajátlagos czéljából a meghatalmazottban csakis az előadási képességet kívánhatja meg, a mely pedig a rendel5. §. 6. §. 7- §•
