Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 67 melyekben a per a helyi illetékesség hiánya, az ügynek a sommás eljárás körét meghaladó értéke vagy más hasonló okok miatt szüntetendő be, az ügy elintézhetése végett, annak minőségére nézve mindenképen határozott megállapodásra kell jutnia; a felek, különösen alperes pedig, a kérdés alaptalan vitatásával az eljárást azért nem odázhatják el, mert a kérdésben sem külön birói határozatnak, sem külön felebbvitelnek nincs helye. Minthogy a kérdés, hogy a bíróság mint kereskedelmi bíróság járjon-e el, az elsőbiróság előtt sem hatásköri, sem eljárási kérdés, hanem tisztán csak a felebbvitel szempontjából bír jelentőséggel, semmi ok sem harczol a mellett, hogy annak felvetése és megvitatása az illetőségi kifogás analógiája alapján szabályoztassék, hanem meg kellett engedni, hogy a felek e részbeni óhajukat a felebbvihető határozat meghozatala előtt bármikor előadhassák, sőt azt sem lehetett kizárni, hogy a fél pl. még az elsőbiróság illetékességének a felebbviteli bíróság által való megállapítása után az érdemleges tárgyalás folyamában is kérhesse, hogy a bíróság mint kereskedelmi bíróság járjon el. Egyébiránt a 2. §. annyiban megegyez a jelenlegi joggal (ker. elj. 13. §.), hogy a bíróság nem jár el hivatalból mint kereskedelmi bíróság, — a mi természetesen nem zárja ki azt, hogy a kereskedelmi tényálladékra hivatalból alkalmazza az anyagi kereskedelmi jog hatályait. Ellenben a bíróság hivatalból is megtagadja a kérelmet, hogy mint kereskedelmi bíróság járjon el, ha az ügy nem tartozik a 2. §-ban felsorolt ügyekhez, nehogy a helytelen felterjesztés a felebbviteli biróságnál, különösen a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknél zavarl idézzen elő. A 2. §. ebbeli rendelkezései összhangban állanak a javaslat 149. §-ával is. A sommás eljárás kiterjesztése folytán az 1881 : LIX. t.-cz. 13. §-ában a peres tárgy értékének megállapítására nézve tartalmazott általános szabályok, melyek a javaslat 4. §-ának első és harmadik bekezdésében megfelelő szövegezéssel szintén feltalálhatók, nem mutatkoztak többé elegendőknek. A javaslat e szabályokat két irányban egészíti ki: egyrészről ugyanis 3. §-ában irányadó szabályokat állit fel arra nézve, hogy egyes kétségeseknek mutatkozó esetekben mi legyen az érték-kiszámításnak közvetlen tárgya, másrészről pedig 4. §-ában az ingatlanok érték-kiszámításának kulcsára nézve ad útmutatást. Különösen kétségek merülhetnének fel a gyakorlatban arra nézve, hogy a telki szolgalmak iránt indított, valamint az osztályperekben mi alapon legyen az érték kiszámítandó. Az előbbiek tekintetében a javaslat abból indul ki, hogy a szolgalom valódi értékének megállapításával járó nehézségeket és hosszadalmasságokat némi formalismus árán is czélszerü elkerülni. E formalismus a javasolt megoldás mellett legfeljebb azt fogja eredményezni, hogy a telki szolgalmak iránt indított perekben a sommás eljárás köre szűkebbre szorul, miut a valóságos érték megállapítása mellett; de ez a körülmény, tekintettel arra, hogy a sommás eljárás körének meghatározása merőben czélszerűségi kérdés, és hogy ezek a perek különben is bonyolódottak szoktak lenni, visszásságnak nem mondható. A javaslat arra való tekintettel, hogy vannak esetek, a melyekben a szolgalom a szolgáló teleknek értékét majdnem egészen kimeríti, szabályul azt állítja fel, hogy a telki szolgalom értékének kiszámításánál a szolgáló telek értéke irányadó. Minthogy azonban lehetnek olyan esetek is, a melyekben a szolgalom fennállása az uralkodó telekre nézve a szolgáló telek értékét messze túlhaladó értékkel bir, — a javaslat megengedi, hogy az uralkodó telek tulajdonosa, akár felperes, akár alperes legyen az, a nagyobb értéket igazolhassa. Osztályperekben a biró nemcsak felperes osztályrésze felett, hanem ez egész ingatlan illetőleg vagyon felosztása felett határoz; ezért itt nem lehetett a felperes által igényelt osztályrész értékét irányadónak tekinteni, nehogy egy csekély értékű osztályrész követelése a tetemes értékű vagyon felosztását a sommás útra terelje. Viszont azonban a határperekben nem lett volna czélszerü egy csekély értékű terület feletti vitát a határos ingatlanok nagyobb értéke miatt a rendes eljárás körébe utasítani. Az osztályperekre kimondott szabály hasonszertí alkal9* 3. és4.§§.