Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

66 24. szám. Megjegyzendő itt még, hogy az örökösödési perek értéke az egész, és pedig a nyers hagyaték értéke szerint állapíttatott meg, mert az örökösödési kereset tárgyának értékét véve alapul,»az a visszás helyzet állhatna elő, hogy ugyanazon hagyaték felett részbeu a járásbíróság, részben a törvényszék Ítélne, továbbá mert a hagyatéki terhek figyelembe vétele, azok bizonytalansága folytán, a kiszámítás alapját is bizonytalanná tenné. A telekkönyvi rendelet első részében említett telekkönyv-kiigazítási és egyéb perekre a sommás eljárás azért nem terjesztetett ki, mert e perek elintézése a fennálló eljárási szabályok szerint oly szorosan összefügg a telekkönyvek kezelésével, hogy azokat nem lehet a telekkönyvi hatóságoktól elvonni. Az 1, §-nak egy másik fontosabb újítása, hogy a javaslat szerinti sommás eljárást azokra a kereskedelmi perekre, melyek eddig is a járásbíróságok hatásköréhez tartoztak, szintén kiterjeszti és igy azokat, az egyébiránt csekélyebb jelentö'ségtí eltéréseket, melyek eddig a kereskedelmi ügyekben követendő sommás eljárás és az általános sommás eljárás között fennállottak, megszünteti. Oly különös okok, a melyek a kereskedelmi ügyek részére egy külön eljárás létesítését vagy fentartását igazolhatnák, nem léteznek. Ugyancsak az 1. pont kiterjeszti továbbá a sommás eljárást a számadási perekre is. Ezekre nézve egy külön eljárást fentartani azért nem szükséges, mert a szabad szóbeli tárgyalás, különösen a javaslatnak ama intézkedései folytán, melyek a tárgyalandó kérdések elkülönítését és a követelés alapjának előleges eldöntését lehetővé teszik (37. és 100. §§.) teljesen alkalmas arra, hogy a számadási perek sajátságaihoz idomuljon. A §. 2. pontjában foglalt kiterjesztés végül azon alapszik, hogy a vaspályák által okozott halál, illetőleg testi sérülésből eredő kisebb kártérítési igények az olcsóbb és gyorsabb eljárást ép ugy megkívánják, mint más kisebb követelések, azok megítélése pedig olyan különös nehézséggel nem jár, mely az első fokú coliegialis bíráskodást szükségessé tenné. Egyebekben az 1. §. ragaszkodik az 1881 : LIX. t.-cz. 13. §-ához, melynek szavait is átveszi. Csupán 1. pontjában oszlatja el a vagyon stb. felfedezése iránti keresetek tekintetében felmerülhető kételyt, továbbá az 5. a) pontjában az 1881 : LIX. t.-cz. 13. §. 2. a) pontját határozottabban szövegezi, végül pedig az 5. I) pontban az oly kereseteket, melyek valamely épület lerontását czélozzák, kizárja a sommás visszahelyezési keresetek köréből. Ez utóbbi kizárást indokolja az a körülmény, hogy az épület lerontásának kérdése nem dönthető el az utolsó tényleges birtok alapján, hanem egyéb körülményektől is függ, és hogy az épületek lerontása gyakorlatilag oly nagyhorderejű kérdés, melynek eldöntését az értékre való tekintet nélkül nem lehet a járásbíróságra bízni, és melyre az előleges végrehajthatóságot (112. §. 6. p.), valamint a felülvizsgálat korlátozását (177. §.) sem lehetne kimondani. A 2. §. szerint a járásbíróságok azokban az ügyekben, a melyekben eddig mint kereskedelmi bíróságok jártak el, a jövőben is mint ilyenek fognak eljárni. Jóllehet a javaslat szerint a járásbíróságok előtt külön kereskedelmi eljárás nem létezik, a szóban forgó intézkedés mégis jelentőséggel bir. Különösen a mi a budapesti és pestvidéki törvényszékek területén levő járásbíróságokat illeti, miután ezektől a javaslat 120. §-a szerint a felebbvitel kereskedelmi ügyekben a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez történik, elkerülhetlennek mutatkozik, hogy az a kérdés, hogy az esetleges felebbvitel mely birósághoz lesz felterjesztendő, már az elsőbiróság előtt, a per tárgyalása alkalmával tisztába hozassék. A többi járásbíróságokra nézve, melyektől a felebbvitel a kereskedelmi ügyekben ép úgy, mint a többi sommás ügyekben, a kir. törvényszékekhez történik, a 2. §-ban foglalt intézkedés ugyan nem elkerülhetlen, azonban czélszeríí abból a szempontból, hogy a felebbviteli bíróság az ügy minőségéről eleve tájékozva legyen és azt a kiosztásnál, valamint a felebbviteli tanács alakításánál figyelembe vehesse. A 2, §. intézkedése különben sem az elsőbiróságra nem ró különös terhet, sem pedig huzavonásra nem szolgáltat alkalmat. Az elsőbiróságnak ugyanis, eltekintve azoktól az esetektől, 2. §.