Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

62 24. szám. Hasonlólag intézkedik a hivatkozott törvényczikk az iránt is, hogy a felebbezési tanácsokban a törvényszékekhez beosztott albirák részt ne vegyenek. Gondoskodva van tehát arról, hogy a felebbezések elintézése oly birák közreműködésével történjék, a kik nagyobb gyakorlati képzettséggel birnak. V. A javaslata járásbíróság hatásköréhez tartozó peres ügyekben kettős jogorvoslatot ismer: felebbezést a törvényszékhez és felülvizsgálatot a kir. ítélőtáblához. A járásbíróság hatáskörébe utalt polgári peres ügyek tehát végleges elintézésüket a kir. ítélőtáblák által fogják nyerni és ennek folytán a m. kir. Curiának bíráskodása ezen ügyek tekintetében meg fog szűnni. Szükségesnek tartom azon indokok előadását, melyek a kir. ítélőtábláknak a jelzett hatáskörrel való felruházását javasolják; felemlitését azon szervezeti és perjogi előnyöknek, melyek a hatáskörnek ilyeténkép történt megvonása által előfognak állani és egyúttal röviden mérlegelni azon indokok benső erejét, melyek a perek minden nemére nézve egy egységes felülvizsgálati fórum felállítása mellett felhozatnak. Azon általános jogpolitikai érvek, a melyek alapján a kir. törvényszékeknek hatásköre, mint felebbezési bíróságoké, meg lőn állapítva, a felülvizsgálati bíróság meghatározásánál is döntök. Mert minden jogorvoslati rendszer helyességének egyik ismérvét az képezi, vájjon összhangzásban áll-e magával a birói szervezettel és az elintézendő ügyek oly felosztását eredményezi-e, mely az egyes biróságok működésére nem hat bénitólag, sőt mint helyes munkafelosztás, az igazságszolgáltatásnak gyors és egyenletes menetét biztosítani képes. Minél szélesebb alapra van fektetve valamely jogorvoslati rendszer; minél tágabb az a kör, a mely a jogorvoslattal megtámadható ügyeket magában foglalja; minél inkább törekszik a törvényhozás arra, hogy a jogorvoslati eljárás is a szóbeliség és közvetlenség követelményeinek megfelelően legyen rendezve: abban a mérvben kell egyúttal a jogorvoslatot elintéző közegek meghatározásánál az első-, illetve másod- és harmadfokú biróságok között fennálló távolságból eredő hátrányok és nehézségek leküzdésére a figyelmet fordítani. Ha a felülvizsgálati hatáskörrel sommás ügyekben nem a kir. itélő táblák, hanem a m. kir. Curia ruháztatnék fel, az esetben ezen jogorvoslat sokkal szűkebb határok közé volna szorítandó, mintsem azok, melyeket a javaslat megjelöl. Már pedig, ha a peres eljárásban lényeges rendszer-változás áll is be, a jogorvoslatokban eszközlendö megszorítások azon szükséges mérvre szoritandók, a melyet egyrészt az életbeléptetendő eljárás alapelvei, másrészt az igazságszolgáltatás akadálytalan lefolyása szükségessé tesznek. Az a jogorvoslati rendszer, a melyet az 1868: LIV. t.-cz. meghonosított, s a melyet részben az 1881: LIX. t.-cz. módositott, széles alapon nyugszik, a sommás ügyben elvileg két érdemleges jogorvoslatot enged. Ezen jogorvoslati rendszer, mint az azzal való élés gyakori esetei bizonyítják, a köztudatban gyökeret vert; s a törvényhozásnak a jogorvoslati rendszer újólagos megállapításánál ezen körülménynyel számolnia kell s ekkép a felülvizsgálat feltételeinek meghatározásánál s különösen az elintéző közeg megjelölésénél kerülni kell lehetőleg mindazt, a mi a felülvizsgálati esetek körét szerfelett szűkítené. Már pedig, ha a sommás ügyekre nézve a m. kir. Curia volna a felülvizsgáló biróság, ez oly értékhatár megállapítását tenné szükségessé, a mely gyakorlati eredményében a sommás perek legnagyobb részére nézve egyértelmű volna a második jogorvoslat megtagadásával. A törvényhozás már 1881-ben felismerte azon visszásságot, mely abból eredt, hogy minden polgári ügy a perek értékére való tekintet nélkül, a harmadfokon a Curia elé vihető.