Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 63 A sommás perek számának növekvése és ebből folyólag a felebbezések szaporodása a Curia rendes működésének egyik akadályát képezte. Maga után vonta a birói személyzetnek szaporítását, a hátralékok növekedését és ép azon ügyek lassú elintézését, melyeknek gyors elintézése általános gazdasági érdeket képez. Az orvoslás, mely az 1881 : LIX. t.-cz. 47. §-ában foglaltatik, kielégítő eredményeket nem adhatott és bár lényegében a jogorvoslatok megszorításának egyik módja, mégis azon kétségtelenül helyes jogpolitikai gondolaton alapul, hogy a peres ügyek minden nemére nézve, a végleges döntés jogát nem lehet egy és ugyanazon bíróságra ruházni. Ha immár perjogunk részleges reformjánál az 1881. évi törvénybea elfogadott igazságügyi politikai felfogástól eltérnénk és a sommás ügyek felülvizsgálatát a Curia hatáskörébe utalnók; eltekintve a jogorvoslatnak szükségszerű korlátozásától, a melyre fentebb utaltam, nem csak a birói szervezetben újabb nehézségeket idéznénk elő, hanem ugy ezen részleges, mint pedig a teljes reformtól várható üdvös eredméuyeket tetemes részben kétségessé tennők. A sommás ügyekben hozott ítéletek ellen irányuló felülvizsgálati kérelmeknek a Curia hatáskörébe való utalása maga után vonná azt, hogy ezen jogorvoslat tekintetében a szóbeliségről teljesen le kellene mondani; és ennek daczára ezen bíróság birói létszámát fel kellene emelni, mert ezen jogorvoslat felülhaladná a felebbezések számát, a melyek jelenleg az 1881: LIX. t.-cz. 47. §-a alapján a Curiához fel terjesztetnek. Már pedig a polgári eljárás reformjának egyik feladatát kell, hogy az is képezze, hogy a birói szervezetben a bíróságok valódi feladatukat és rendeltetésüket tölthessék be, s hogy különösen a Curia megfelelhessen ezen feladatának, a melynek megoldására a birói szervezetben elfoglalt állásánál fogva hivatva van. . A polgári peres eljárás egészében és különösen jogorvoslati részében czéltévesztett volna, ha az a Curia ügykörének tágulásával járna és szükségessé tenné a birói létszám felemelését, holott a helyes eljárási reformoknak azt kell eredményeznie, hogy a Curián jelenleg létező birói létszám fokozatosan leszállítható legyen. De szükségesnek tartom a törvényhozás figyelmét még egy mozzanatra is felhívni, a mely a kir. ítélőtábláknak a felülvizsgálati hatáskörrel való felruházásánál mérvadó volt. Az 1890 : XXV. t.-cz. megalkotásának egyebek közt két főindoka volt: az egyik, hogy a budapesti és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblának szétosztása, illetve a megfelelő kir. ítélőtáblák szervezésje által eleve eltávolíttassanak azon akadályok, a melyek a polgári és bűnvádi eljárás reformjának útjában állanak; a másik pedig az volt, hogy az elsőfokú bíróságok felett gyakorlandó felügyelet rendezése és hatályossá való tétele a kir. Ítélőtáblák szervezését tételezi fel. Az 1891 : XVII. t.-cz. a felügyeletet szabályozván, a kir. ítélőtáblák elnökeit a helyes igazságügyi igazgatásnak megfelelően, az elsőfokú bíróságokkal szemben felügyeleti hatósággá tette. A bíróságok működésére való felügyelet az ítélkezési teendőkkel a legszorosabb kap-, csolatban áll. S ha a járásbíróságoknak polgári ügyekben kifejtett működése egészében, a törvényszékeké pedig tetemes részben a kir. ítélőtábláktól elvonatnék, ezen intézkedés egyértelmű volna azzal, hogy a kir. ítélőtáblának felügyeleti joga nagyrészt hatálytalanittassék. Miután pedig ezen biróságok feletti felügyelet a m. kir. Curiára nem ruházható, az elsőfolyamodású biróságok működésük nagy részére nézve a hatályos felügyeletet nélkülöznék és a törvényhozás lemondana azon előnyökről, melyek a kir. Ítélőtáblák szervezésében rejlenek és a felügyeletre vonatkozó törvényes intézkedések végrehajtását lehetetlenítené. A kir. Ítélőtábláknak ezen kettős hatásköre: ítélkezni és felügyeletet gyakorolni, kell, hogy összhangzásban álljon egymással. S a mint a szervezeti intézkedések az ítélkezésre nem szabad,