Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 61 És ezen viszásság azon mérvben növekedik, a melyben a felebbezési biróság kerülete nagyobbodik. A tényállás önálló megállapítása szűkebb vagy tágabb* korlátok közt a másodfokú biróság által azon mérvben fog eszközöltetni, a melyben sikerül a távolságból eredő hátrányokat leküzdeni. Ha a törvényhozás az általa megállapított bizonyítási rendszer folytán súlyt helyez arra, hogy az esetben, ha a másodfokú biróság a bizonyítás felvételét elrendeli, az lehetőleg általa közvetlenül eszközöltessék, akkor a felebbezési bíróságok meghatározásánál erre különös gondot kell fordítani. Mert ha a járásbíróságok ítéletei felett való felebbezési hatósággal nem a törvényszékek, hanem a kir. táblák bízatnának meg, nemcsak a tényállás tisztába hozatalára szolgáló eszközök alkalmazása gyengittetnék, hanem a biróság előtti közvetlen bizonyítás felvétele az esetek legkisebb részében volna közvetlenül az ítélő biróság előtt foganatosítható. A járásbíróságoknak ezen javaslatban megállapított hatásköre folytán a törvényszékeknek, mint elsőfolyamodású bíróságoknak hatásköre szííkittetik. A rendes perek száma lényegesen csökkenni, a sommás pereké pedig emelkedni fog. E mellett figyelembe veendő még az is, hogy a perek számának növekedése az eddigi hatáskör mellett is a sommás ügyeknél aránylag nagyobb hányadot tüntet fel, mint azon ügyeknél, melyek eddigelé a törvényszékek hatáskörébe tartoztak. Ennek folytán a jogorvoslatok száma is növekvést tüntet fel. Ha a járásbíróságokkal szemben nem a törvényszékek, hanem a kir. ítélőtáblák ruháztatnának fel a felebbezési hatáskörrel, ezek szervezetében lényeges változásnak kellene beállani. Vagy folyton emelni kellene a kir. tábláknál alkalmazott bírák számát — és ennek folytán az ország egyik vagy másik kir. tábláján ismét előállauának azon szervezeti bajok, a melyek a kir. táblák szétosztását megelőzőleg felmerültek; — vagy pedig a kir. Ítélőtáblák számát kellene tetemesen felemelni, hogy ha a felebbezési eljárásban a szóbeliség elvét a perek minden nemére tényleg érvényre akarjuk juttatni. Mindkét szervezeti intézkedés egyaránt kerülendő. Az első azért, mert annak pénzügyi terhe igen súlyos volna és elhibázott szervezetnek kellene azt tartani, melyben a kir. ítélőtáblánál alkalmazott bírák száma megközelítené a törvényszékeknél alkalmazott bírák számát. A másik pedig területileg kis ítélőtáblák rendszeréhez vezetne és képtelenné tenné azokat ama fontosabb teendők ellátására, a melyek ugy a polgári, mint a bűnvádi perben általuk eszközlendők. A törvényszékeknek a felebbviteli bírói teendőkkel való felruházása az elsőfokú bíróságok szervezetére jótékony hatással lesz. Nemcsak ez által, hogy szorosabb kapcsolat létesül az egyes és társas bíróságok közt, a mely az igazságügyi administratio lényeges javulásával jár, hanem azért is, mert az első folyamodású törvényszékek megerősödését idézi elő. A törvényszékek ezen új hatásköre szervezeti intézkedések megtételét fogja szükségessé tenni, értve ez alatt a felebbezési tanácsok megalkotását. De ezen körülmények nem olyan természetűek, hogy egyelőre külön törvényhozási intézkedés tárgyává teendők. Az 1891 : XVII. t.-cz. megengedi azt, hogy ép tekintettel a törvényszékek ezen új hatáskörére, a kellő intézkedések megtörténhessenek arra nézve, hogy a törvényszékeknél a felebbezési teendők ellátására szükséges erők megfelelő állásban és díjazásban meg is tartassanak.