Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.
Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról
60 24. szám. Az elsöfolyamodású bíróságok számának meghatározásánál és azok elhelyezésénél az a szempont mérvadó, hogy a jogkereső' közönségnek a bíróságokkal való érintkezés lehetősége megadassák. Minél eró'sebb mérvben érvényesül ezen bíróságok eló'tt a szóbeliség elve, minél inkább képezi a biró feladatát, hogy a felek eló'terjesztésén túl az ügyállást kifejtse és tisztába hozza; minél inkább érvényesül az eljárásban a felek személyes közreműködése: annál fokozottabb mérvben kell a törvényhozásnak azon hátrányok leküzdésére gondot fordítania, a melyek abból erednek, hogy a jogkereső' felek a bíróság előtti megjelenés czéljából kisebb-nagyobb távolságokat járnak be és rendes lakhelyüket elhagyva, foglalkozásukban és keresetükben akadályozva vannak. Az oly felebbezési eljárás, a mely az ügynek újólagos tárgyalásában áll, és a melyben a másodfokú bíróság a felek és a tanuk közreműködését oly mérvben veheti igénybe, mint az elsőfokú bíróság, — szükségessé teszi, hogy a felebbezési törvényszékek számának meghatározásánál a fentjelzett szempontok teljes mérvben figyelembe vétessenek. Ez okból lettek a javaslatban a kir. törvényszékek a felebbezési hatáskörrel felruházva. Törvényszékeink száma és azok elhelyezése lehetségessé teszi a feleknek, hogy ott, a hol ezt a per tárgya megkívánja, nagyobb anyagi hátrányok nélkül, a törvényszék előtti szóbeli tárgyalásban részt vehessenek. De a törvényszékek Il-od fokú hatósággal való felruházása a nagyközönségre nézve még az ügyvédi képviselet tekintetében is tetemes előnyökkel van egybekapcsolva. Mert ez lehetségessé teszi, hogy csekélyebb természetű ügyekben, ha a fél a járásbíróság előtt ügyvéd által képviselteti magát, a felebbezési tárgyalásra ugyanazon ügyvédet bizhatja meg, a ki az ügyet már egyszer tárgyalta, a mi nemcsak költségkímélés, hanem a per gyors lebonyolításának egyik segédeszköze. Mert ha a másodfokú bíróságnál más meghatalmazott jár el, mint az elsőfokú bíróság előtt, ez által rendszerint a tárgyalásnak hosszadalmassága idéztetik elő. Már pedig a szóbeli eljárásnál a bíróság idejének kellő felhasználása nem csekély jelentőséggel bir. A javaslatban szabályozott felebbezés a szóbeli eljárás alapján az ügyek újólagos tárgyalását képezi, a felebbezési kérelem és ellenkérelem határain belül. A felebbezési bíróság a tényállást ítéletében önállóan állapítja meg. A tényállás megállapítása szempontjából a felebbezési bíróság a felek személyes meghallgatását elrendelheti. A felek által inditványozott új bizonyításra nézve a bizonyítás felvételét közvetlenül, vagy megkeresés által foganatosítja. A járásbíróság által eszközölt bizonyítás felvételének egészben, vagy részben ismétlését elrendelheti. Ha immár figyelembe veszszük azt, hogy az érvényben lévő jogorvoslati eljárás folytán a kir. ítélőtáblák a sommás ügyek ez aránylag nagy hányadában a tárgyalás kiegészítését kénytelenek elrendelni és ha ehhez hozzávétetik azon líjitás, hogy a felek a felebbezésben új ténykörülményeket és bizonyítékokat hozhatnak fel, úgy kétségtelenné válik az, hogy a másodfokú bíróságok a helyes Ítélkezés szempontjából ezen módhoz gyakran lesznek kénytelenek folyamodni. Már pedig az általános tapasztalat által igazolva van az, hogy a bíróságok a helyes ítélkezés ezen segédeszközeit különösen csekélyebb fontosságú ügyekben a feleket terhelő költségek folytán kevésbé hajlandók igénybe venni,
