Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 57 A felebbezések nagy része nem annyira a járásbíróság ítéletében megállapított tényállásnak újabb megállapítására vagy kiegészítésére vonatkozik, hanem igen gyakran csak annak jogi méltatását tartja sérelmesnek. Ez utóbbinál a fél személyes közreműködésének hiánya a helyes Ítélkezés szempontjából nem válik érezhetővé. Ha tehát a törvényhozás ilyen esetekben a feleket a személyes közreműködés kötelezettsége alól felszabadítja, ez által a biróra nézve valamely magánjogi szabvány feltételei fenforgásának megállapítását vagy a törvény helyes értelmezésének lehetőségét nem te^zi nehezebbé. A törvény alkalmazásának kötelezettsége oly birói feladatot képez, a mely a perben a fél működésétől és annak irányításától független. Ilyen esetekben azon segédeszközről, a mely a felek jogi érvelésében, a jogtétel megvitatásában fekszik, le lehet mondani. A másik döntő szempont az volt, hogy a javaslat a jogorvoslati rendszer egyszerűsítése és a sommás eljárás gyors lebonyolításának szempontjából a járásbíróság által elkövetett lényeges alaki sérelmek tekintetében és ezen alaki sérelmek megállapítására vonatkozólag nem nyújt külön jogorvoslatot, hanem azt a felebbezés keretébe utalja. Ezen alaki sérelmek a javaslat 160. §-ának 1—6. pontjában és a 161. §-ban foglaltatnak. Éhez még két eset járul. Az egyik: ha a fél az elsőfokú bíróságnak a perköltségekre vonatkozó intézkedését akár annak ki által leendő viselése, akár pedig a mennyiség tekintetében sérelmesnek tartja. A másik eset pedig: ha a fél azt vitatja, hogy az ítélet, a mely az első érdemleges tárgyalás elmulasztása alapján hozatott, nélkülözi azon feltételeket, a melyeket a törvény az ily ítélet meghozatala tekintetében megállapít. Ezen esetekben alaki kérdések döntetnek el; a felek közreműködése nélkülözhető és azok meghallgatása csak a legritkább esetekben válik szükségessé. Az alapos ítélkezés az ily esetekben is teljesen biztosítva van, ha azon jog, mely a bíróságnak a felebbezés nyilvános előadása esetére szóbeli tárgyalás elrendelése tekintetében megadatott, ezen esetekre is egyaránt kiterjesztetik. A javaslat a kettős felebbezést elejtette, mert a felebbezési eljárásban, ha az szabály szerint a szóbeliségen nyugszik, az ügy harmadik tárgyalása az államot és a jogkereső közönséget egyaránt érő terhek folytán lehetetlenné válik. A javaslat a második felebbezés helyett, mint új jogorvoslati intézményt, a felülvizsgálatot lépteti életbe. Ezen új perorvoslat természete, annak feltételei, magához a felebbezéshez való viszonya, mint a részletes indokolásba tartozó, a javaslat illető fejezetének indokolásánál behatóan elő van terjesztve. Az értékhatár, melyet a javaslat a fölülvizsgálat tekintetében megállapít, ugyanazon szempontok alá esik, mint azok,. a melyek a felebbezési értékhatár tekintetében az illető helyen fel lettek hozva. Az érték összegének 200 írtban történt megállapítását kettős tekintet ajánlja. Az egyik: hogy az ügynek alapos és megfelelő elintézése a javaslatban foglalt eljárási elvek folytán már a járásbíróságok előtt nagyobb mérvben van biztosítva, mint eddigelé azon eljárási elvek folytán volt, melyek a sommás eljárást szabályozták. A másik indok az: hogy a javaslatban foglalt felebbezési eljárás az ügy újólagos tárgyalását magában foglalván, a jogaiban sértett félre nézve sokkal több biztosítékot nyújt, mint azon felebbezés, a mely az érvényben levő eljárási törvényekben szabályozva van. Végül az értékhatár megállapításánál figyelemmel kellett lenni azon körülményre, hogy KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. II. KÖTET. 8