Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

S6 24. szám. magát a bíróságot nem juttatja azon kényszerhelyzetbe, hogy Qgy ítteg nem felelő perbeli tényállás alapján hozzon ítéletet. Egyrészt a jogérvényesítés teljes szabadsága, másrészt az alapos ítélethozatal lehetősége jelöli meg azon határvonalt, a melyen belül a szóbeliség követelményeiről le lehet mondani és a bíróságot a járásbíróság által megállapított peranyag felülbirálatára lehet szorítani. A javaslat nem akarja azt, hogy azon perjogi biztosítékok, melyek a felebbezési eljárásban szóbeli tárgyalás esetében mindkét peres félnek nyújtatnak, a nyilvános előadásra való szorítás által gyengittessenek és hogy ezen felebbezési eljárás akár az egyik fél előnyére, akár a másik fél hátrányára szolgáljon. Ezen utóbbi felebbezési eljárást tehát elvileg a perben szereplő Összes felek beleegyező akaratától kellett függővé tenni. Ha a felebbezőnek ellenfele inkább látja jogait megóva a felebbezés szóbeli tárgyalásában, akkor ezt a felebbező akaratával szemben is kívánhatja. Csak akkor, ha a maga részéről a felebbezési eljárásnak ezen neme ellen kifogást nem emel és a járásbíróság által megállapított tényállást olyannak tartja, hogy annak helyes feltilbirálatához saját személyes közreműködését, a tényállás újabb kifejtését, új tényállítások vagy bizonyítékok felsorolását szükségesnek nem találja, lesz ezen eljárásnak helye. Ehhez képest a peres felek megegyező akaratával az elbírálandó tényállás határvonalai mintegy megvonatnak. De még ha a felebbező ellenfele saját érdekei szempontjából is a személyes közreműködést nélkülözhetlennek tartja, biztosítani kellett neki azon jogot, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíró által hozott itélet sérelmes indokainak megvizsgálásánál ne csupán a felebbező előterjesztésére legyen szorítva, hanem a felek egyaránt és egyenlő meghallgatásának elve ez esetben is érvényesüljön. Ez tette szükségessé, hogy a felebbező ellenfelének azon jog biztosittassék, hogy az írásban beadott felebbezesre észrevételeit megtehesse és igy a biróság figyelmét azon indokokra is felhívja, melyek a megtámadott rendelkezés helyessége mellett szólanak. A javaslat czélja nem az volt, hogy a felek közreműködését kizárja, midőn a szóbeliségtől eltérő felebbezési eljárást is megállapított, hanem ellenkezőleg a feleket meg akarja kímélni azon nagy gazdasági hátrányoktól, melyek eloállanak, ha a felebbezési eljárásban a fél személyes közreműködésének elve kötelezőleg és minden kivétel nélkül keresztülvitetik. Ez okból meg volt adandó és megadatott a javaslatban a feleknek azon jog, hogy a nyilvános előadás alkalmával nemcsak jelen lehetnek, hanem ha ezt a maguk részérő] az előadó előterjesztése után is szükségesnek találják: kérelmüket szóval indokolhassák. A felebbezési eljárásnak ezen itt érintett rendelkezései — mint már fentebb is emiitettem — a helyes ítélethozatal akadályát nem képezhetik. Már pedig ez előáll mindazon esetekben, a midőn a felek a járásbiróság által megállapított tényállást a magúk részéről a helyes ítélkezés szempontjából elegendőnek tartják, de a törvényszék a tényállást kellően megállapítottnak nem találja, a bizonyítás felvételének ismétlését vagy kiegészítését, vagy a felek személyes meghallgatását az ügy alapos eldöntése szempontjából megkívánja. Ilyen és hasonló esetekben a nyilvános előadás szóbeli tárgyalássá változik át. A felek arra — ha meg nem jelentek — megidéztetnek, ha pedig jelen vannak a szóbeli tárgyalás azonnal megnyittatik és az ügy alapos elbírálása minden körülmények közt biztosítva van. A szóbeli tárgyalástól eltérő felebbezési eljárási elvek meghatározásánál még két szempont volt irányadó. Az egyik az: hogy a járásbirósági itélet ellen használható felebbezés a járásbiróság előtt kifejtett peranyagnak ugy ténybeli, mint jogi méltatására egyaránt kiterjed.