Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 55 akar meghonosítani: a szóbeliséget és közvetlenséget bizonyos korlátozásoknak kell alávetni. E korlátozásnak olyannak kell lennie, hogy az a másodfokú alapos eldöntésnek akadályául ne szolgáljon és ne foszsza meg hatályuktól azon eljárási elveket, a melyek a járásbíróság előtti eljárásban a javaslatba foglalva lettek. A javaslat kettős felebbezési eljárást ismer. Az egyik: felebbezési eljárás szóbeli tárgyalással. A másik; felebbezési eljárás nyilvános előadás alapján. Az elsőben a szóbeliség és közvetlenség egész teljében érvényesül. A felebbező új tényállításokat, nyilatkozatokat és bizonyítékokat hozhat fel és a járáshiróság által eszközölt bizonyítás felvételének ismétlését és kiegészítését kívánhatja. Hasonló jog illeti meg a felebbező ellenfelét és a járásbíróság előtt eldöntött ügy a felebbezési bíróság előtt a felebbezési kérelem és ellenkérelem határai közt újra tárgyaltatik. A per ujabb tárgyalása a felek közreműködését azon mértékben teszi szükségessé, a melyet a járásbíróság előtti eljárásban a javaslat megállapit. Ezen közreműködés megkívánja, hogy a fél vagy személyesen, vagy ügyvédje által képviselve, a felebbezés tárgyalásánál résztvegyen. Ezen személyes közreműködés kétségtelenül nagy gazdasági hátrányokkal jár. Ha figyelembe veszszük azt, hogy gyakran egyik vagy másik okból az ügy elhalasztása szükségessé válik, és hogy csekélyebb értékű ügyekben a per tárgyának értéke nem áll arányban azzal a költséggel, a mely az egyik vagy másik félre a törvényszék székhelyére való utazásból és az ott való tartózkodásból háramlik. De az ügynek a törvényszék előtt leendő új tárgyalása, ha a fél akár személyesen. akár pedig ügyvéd által működik közre, az alapper költségeit tetemesen emeli és gyakran a per tárgyának értékével még mérsékelt birói megállapítás mellett sem fog összhangban állani. Már pedig, ha a törvényhozás a járásbíróságok jelenlegi szervezete folytán és tekintettel a rendelkezésre álló erőkre, sommás ügyekben a felebbezést rendszerint meg akarja engedni, oly eljárási módozatokról is kelj gondoskodnia, a melyek azt a peres felekre nézve lehetővé teszik. A szóbeliség szigorú követelményeinek keresztülvitele különösen a jogorvoslat korlátozásának egyik módjává válnék; a mi pedig az adott viszonyok közt nem volna czélszertí. Mint már felemlítettem és ujabban hangsúlyoznom kell, nem tartanám helyesnek, hogy a jogorvoslatok tekintetében a jelenlegi tág alapon nyugvó rendszerből egyszerre egy oly rendszerre térjünk át, mely a fennállónál tetemesen szűkebh. Ezen szempontoknak megfelelően szabályoztatott a felebbezési eljárás nyilvános előadás esetében. A járásbíróság által hozott ítélet a peranyag egészében, ugy, a mint az az elsőfokú bíróság által meglett állapítva, ténybeli és jogi vonatkozásaiban a felek személyes közreműködésének nem kizárásával, de annak hiányában is felülbirálatot nyer. A másodfokú elbírálás alá eső peranyagot ilyen esetben szükségszertíleg korlátozni kellett. A másodbiróság feladatát ezen felebbezési eljárásban nem a tényállás újólagos megállapítása és a felek által indítványba hozott kiegészítés képezi: hanem azon tényállás megállapítása, mely a járásbíróság előtt felvett iratokból és annak Ítéletéből mint ilyen meghatározható. De a felebbezési eljárásnak azon rendelkezése, a mely a javaslat 167 — 174. §-ban foglaltatik, jogosultsággal csak addig bir, a mig a feleket jogaik érvényesitésébe-n nem gátolja és