Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

52 24. számA javaslat ezen jogorvoslati rendszert fenn nem tarthatta és ezzel ellenkezően azon elvet juttatja érvényre, hogy a járásbíróságok, mint elsőfokú bíróság előtt letárgyalt sommás ügyekben csak egyfokú felebbezésnek lehet helye. Ezen elv azonban, mint alantabb kimatatni szerencsém lesz, bizonyos megszorításnak volt alávetendő. A jogorvoslati eljárás szabályozásánál a javaslat azon szempontból indult ki, hogy magában a jogorvoslati eljárásban a jogorvoslatok megszorításának nem szabad elrejtve lennie. Ha az adott viszonyok közt a törvényhozás a járásbirósági ítéletekkel szemben a jogorvoslatoknak szükségét elismeri, akkor a jogkereső közönség részére az azokkal való élés lehetőségét biztosítani kell. Ennek folytán az eljárás keretéből ki vannak zárva mindazon intézkedések, melyek nyíltan vagy leplezetten, közvetve vagy közvetlenül arra hivatvák szolgálni, hogy a jogorvoslattal való élés lehetősége a törvényben ugyan meg legyen írva, de az azzal való tényleges élés a feltételeknek szigorú és költséges megszabása által lehetetlenné tétessék. Nem tartottam ez okból követendőnek azon törvényhozások példáját, a melyek az egyes bíró Ítélete ellen — értékre való tekintet nélkül — a felebbezést elvileg megengedik, de a felebbezési eljárást akként szabályozzák, hogy az ezen jogorvoslattal való élés lehetősége a perek legtöbb esetében tényleg meg van szüntetve. Három intézkedés az, a melylyel az elvi elismerés mellett a jogorvoslatoknak leplezett megszorítása czéljából találkozunk. Az egyik az ügyvédi kényszer a felebbezési eljárásban; a másik az ítéletek kiterjedt végrehajthatósága; a harmadik pedig a szóbeliségnek a felebbezési eljárásban végletekig való vitele. A javaslat azon alapfelfogásból indul ki, hogy azon törvényhozási szempontok, a melyek a sommás eljárásnak különleges természete mellett szóknak, kell, hogy a kereset indítástól kezdve, a per jogerejíí befejezéséig lehetőleg érvényesüljenek. Azon törekvés, hogy az ügyeknek ezen nagy részére nézve olcsó, gyors és oly eljárás honosíttassák meg, a mely lehetségessé teszi, hogy maga a jogában megtámadott fél jogait közvetlenül a bíróság előtt érvényesíthesse, hatály talanittatik: ha a felebbezési eljárásban ezen törekvéssel ellentétben álló elvek jutnak érvényre. Az ügy természetéből és annak értékéből eredő indokok, a melyek a hatáskörnek megállapításánál mérvadók és a melyek a birói szervezetben az egyes és társas bíróságok mint első-bíróságok felállításához vezettek, jelentőségüket nem veszthetik, ha a járásbíróság hatáskörébe utalt és a sommás eljárásra tartozó ügyeknek másodfokú ellátása a törvényszék hatáskörébe utaltatik. A javaslat ezen itt érintett szempontoknak a felebbezési eljárásban való érvényesülését kisérli meg. Ez okból kerül minden oly alakszerűséget, a mely az ügy alaptermészetével ellenkezik. A törvényszék előtti felebbezési eljárást — ezen alapelvből kiindulva, — nem lehetett olykép rendezni, mint a hogy az szabályzandó lesz azon ügyekre nézve, a melyekben a törvényszékek mint elsőfokú bíróságok fognak eljárni. Ezen ügyek természete indokolttá teszi az ügyvédi kényszernek megállapítását és a pernek a felek általi előkészítését. De a sommás ügyekre nézve oda kellett törekedni, hogy a törvényszék előtti eljárásban is a fél, ha jogaiban sértve érzi magát, személyesen eljárhasson s ne szabassanak oly feltételek, a melyeknek betartása az ügyvédi kényszernek kerülő úton való behozatalával egyértelmű volna. Ezen elvből folyólag a javaslat nem kivánja meg, hogy a felebbezés írásban terjesztessék elő, hanem megadja a félnek a jogot, hogy a felebbezést szóval bejelentheti. És habár a felebbezésnek kellékeit és annak szükségszerű tartalmát a törvénynek meg kell állapítania és ezeknek betartása oly szabályt képez, a mely a felebbezési eljárásnak nélkülözhetlen alapját képezi: ebből a személyesen közreműködő felekre joghátrány nem háramolhatik. Mert a feleb-