Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 53 bezés szóbeli előterjesztése alkalmával is köteles leend a bíróság a felet mindazon utasításokkal ellátni, a melyek szükségesek ahhoz, hogy a felek jogaikat ügyvédi segély nélkül is érvényesíthessék. Nem ismer e javaslat kötelező előkészítő iratokat a felebbezési eljárásban, mert tartani kell tőle, hogy ezen intézkedés által a felekre nézve oly kötelezettség háramolhatik, a mely a felebbezési költségeknek tetemes növekvését idézi elő. Ez okból az előkészítő irat csak azon egy esetre lett szorítva, midőn a felebbező ellenfele a szóbeli tárgyaláson, az első bíróság előtti eljárásban fel nem hozott tényállításokat, nyilatkozatokat vagy bizonyítékokat akar érvényesíteni, a mely esetben ez irat benyújtása, a per gyors lebonyolítása és a szükséges védelem szempontjából elengedhetlen feltételt képez. A jogorvoslattal való élés lehetőségének egyik feltételét a felebbezés felfüggesztő hatálya képezi. Az elsőfokú bíróság ítéletének felebbezésre való tekintet nélküli végrehajthatósága nem szabad, hogy a jogorvoslat egyik korlátozásának természetével bírjon. Az indokok, a melyek az előzetes végrehajthatóság meghatározásánál mérvadók, más természetűek, és az okadatolt gyorsabb kielégítés vagy a megzavart viszonynak helyreállítása nem általánosítható akként, hogy ez által a fél, még ha pernyertes lenne is, a jogorvoslattól való éléstől eleve visszariasztassék. A javaslat a járásbíróság ítélete elleni felebbezési értékhatárhoz köti és annak — az alantabb érintett kivételekkel — csak akkor enged helyt, ha a per tárgyának értéke járulékok nélkül 50 frtot meghalad. Az ily csekélyebb értékű peres ügyekben az ügy kétszeres tárgyalása és az ebből ugy az államot, mint a feleket terhelő költségek magával a per értékével arányban nem állanak, és bármily egyszerű legyen is a felebbezési eljárás, az ily ügyekben a költség, ha nem haladja is mindig túl a per tárgyának értékét, de mindenesetre megközelíti. Még egy másik szempont is merül fel, a mely ezen értékhatár megállapítását nélkülözhetlenné teszi. A mint fentebb ki van fejtve, ezen javaslat feltételezi a kisebb polgári peres ügyekbeni eljárásról szóló 1877: XXII. t.-czikknek módosítását. Ennek megfelelően a javaslat a 212. §. szerint az ezen fentidézett t.-cz. módosítását tartalmazó külön előterjesztendő javaslattal egyidejűleg lép életbe. A tervbe vett módosítás a járásbíróság hatáskörének kiterjesztését vonja maga után, a mennyiben azon ügyek, a melyek az 1877: XXII. t.-cz. határozmányai szerint a járásbíróság, mint kisebb polgári ügyekben eljáró bíróság elé vannak utalva, a sommás eljárás körébe vonatnak. A törvényhozás, a midőn ezen ügyekre nézve a felebbezési kizárta és csak egy igen szíík körre szorított semmiségi panaszt enged meg, kiválóan azon szempontból indult ki: hogy az ilyen csekély természetű perekben lehető gyors és olcsó elintézésre kell törekedni és a feleket jogaik érvényesítése és az ebből eredő költségek tekintetében minden nagyobb megterheltetéstől meg kell óvni. A felebbezésnek az ily ügyekben való megszorítását még egy másik szempont is okadatolta. Ez az, hogy ezen csekély értékű perek a sommás pereknek nagy hányadát képezvén, az ebből eredő jogorvoslatok az államra oly pénzügyi terhet róttak volna, a mely idővel a pereknek a forgalomból eredő szaporulata folytán nemcsak elviselhetetlenné válhatnék, hanem magára a bírói szervezetre is kártékonyán hatott volna vissza. Ezen jogorvoslatok elintézése évről-évre a felső fokú bíróságok létszámának emelését tette volna szükségessé, és e mellett az igazságszolgáltatásnak lefolyása szerfelett meg lett volna lassítva.