Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.
Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról
50 24. szám. mázasát megszüntetni kellett, a melyek a sommás eljárás valódi természetének kifejlődését eddigelé is lehetlenítették. A reform, a mely a sommás eljárásnak újólagos szabályozását tűzte ki feladatul, hézagos és ki nem elégitó' volna, ha nem juttatná érvényre mindazon törvényhozási szempontokat, melyek eddigelé mérvadók voltak a tekintetben, hogy a polgári peres ügyek számára az eljárás e két neme állapittassék meg. Azok a szempontok, a melyek a törvényhozást a járásbíróság hatáskörének meghatározásánál vezették és a melyek gazdasági életünk fejlődésével lépést tartva, annak időről-időre való kiterjesztését eredményezték, a következőkben foglalhatók össze: a peres kérdés egyszerű volta, a per tárgyának csekély értéke és a gazdasági érdek, a mely a peres viszonynak megfelelő gyors elintézését szükségessé teszi. Minél inkább érvényesül ez a három szempont a sommás eljárásban, annál megfelelőbb annak rendezése, minél kevésbbé éretnek el e czélok, annál kevésbbé jogosult a különbség, a mely az eljárás e két neme tekintetében tétetik. Az 1868: LIV. t.-cz. ezen a sommás eljárást urajó alapelveket az eljárás rendezésében érvényre nem juttatja. A reformnak tehát oda kellett törekedni, hogy megállapítsa azon perjogi elveket, a melyek ezen szempontoknak minél kiterjedtebb mérvben való érvényre jutását lehetségessé teszik. A perrendtartásban szabályozott bizonyítási rendszerrel teljesen szakítani kellett. A törvényhozás eddigelé is elismerte az érvényben levő bizonyítási rendszer tekintetében annak szükségét, hogy a bizonyítékok szabad méltatása elvének érvényesülése a polgári peres ügyekben lehetőleg közvetittessék. E czélból az egyes magánjogi különleges törvényekben, habár az eljárásban az írásbeliség elvét fentartotta, a szabad méltatásnak rendszerét szűkebb vagy tágabb körben léptette életbe. Ennek eszközlésére kétségtelenül az eljárásnak azon neme alkalmasabb, a mely a szóbeliségen alapul és a felek személyes közreműködését ismeri. A reformnak tehát erre is teljes mérvben ki kellett terjednie, annál is inkább, mert czélját az is képezi, hogy oly perjogi elveket és intézményeket honosítson meg, a melyek a perjog teljes rendezésének állandó alkat-, elemeit fogják képezni. A törvényjavaslat a járásbíróság hatáskörének megállapításánál azon elvből indul ki, hogy az ezen bíróságok által tárgyalandó minden peres ügyekre nézve a sommás eljárás legyen mérvadó. Ennek folytán az 1877 : XXII. t.-cz. módosítva van és azon ügyek, a melyek ott mint kisebb polgári peres ügyek a sommás eljárástól eltérő eljárásnak vannak alávetve, ezentúl mint a járásbíróság hatáskörébe tartozók ezen eljárás szerint volnának tárgyalandók. A járásbíróság előtt a kisebb polgári peres ügyekre nézve megszabott eljárás eltörlésének indokait annak idején lesz alkalmam a törvényhozás elé terjeszteni. Ez alkalommal csak annak megjegyzésére szorítkozom, hogy azon törvényhozási szempontok, melyek az 1877 : XXII. t.-cz. megalkotásánál döntők voltak, t. i. ezen ügyekre nézve e gy gyors, olcsó és a felebbezés kizárásával való eljárást meghonosítani, a javaslatban foglalt intézkedések által meg vannak óva. A sommás eljárás utólagos szabályozása folytán szüksége állana be annak, hogy az 1881 : LX. t.-cz. a végrehajtási eljárásról módosittassék. Ezen módosítások a végrehajtási törvénynek a gyakorlatban észlelt hiányai folytán szükségessé vált egyéb módosításokkal és kiegészítésekkel együtt külön előterjesztendő törvényjavaslatnak "tárgyát képezik. A perjogi reform kiegészítéséül szolgál továbbá a fizetési meghagyások új intézményének életbeléptetése. Ezen intézmény czélja egyrészt a bíróságok munkaterhén könnyíteni, másrészt pedig
