Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 113 előtt betöltötte főhivatását, hogy t. i. a tényállást a valóságnak megfelelően kiderítse és egyszerűsítse; •— s a harmadbiróságnál már csak a biróság informatiojának, ugyan szintén fontos, de nem nélkülözhetlen eszközeként szerepelhet. A felülvizsgáló biróság a kész ügy állásáról egy jó bírói előadás által is informálható, — s a felek szóbeli előadásának czélja itt már bátran arra szorítható, hogy a bírói előadás jóságát biztosítsa és azt esetleg kiegészítse, valamint a fél saját jogi felfogását az ítélő biróság színe előtt közvetlenül érvényesíthesse. A javaslat a harmadfokú felülvizsgálati biráskodást a kir. Ítélőtáblára ruházza. Ezt a berendezést főleg a teendőknek a bíróságok között való arányos felosztása indokolja. Ily módon ugyanis mindenekelőtt a legfelső biróság tetemes tehertől szabadul és képessé válik arra, hogy magasztos hivatását a fontosabb ügyekben lehető tökéletesen betölthesse. Magában véve ugyan lehetséges volna, hogy a legfelső biróság terhe — a felülvizsgálat tetemes megnehezitésével vagy korlátolásával, vagy pedig a személyzet szaporításával könnyittessék meg; — azonban a felülvizsgálat nagyobb mérvű korlátolása vagy megnehezítése, — tekintettel arra, hogy a javaslat szerint a másodfokú biráskodást a kir. törvényszékek gyakorolják, és hogy anyagi jogunk fejlődésében még nem jutott kellő megállapodásra és sok tekintetben határozatlan, — nálunk nyilvánvalóan csak a jogbiztosság rovására volna keresztülvihető. A mi pedig a személyszaporitást illeti, figyelembe veendő, hogy más államok legfőbb bíróságaihoz viszonyítva, már is túlságosan sok tagból álló Curiánk személyzetének további szaporítása az erőknek az alsó bíróságoktól való elvonására és végre a legfőbb biróság színvonalának csökkentésére vezetne. Ehhez járul, hogy mentől nagyobb testületet képez a Curia, annál nehezebb annak kebelében is az ítélkezés egyöntetűségét fentartani. A kir. Curia tehermentesítése daczára azonban a javasolt berendezés a kir. táblákat sem halmozza túl munkával, mert hisz az ítélőtáblák a másodfokú bíráskodás helyett a jóval kisebb körű harmadfokú biráskodást nyerik. A kir. táblák a javasolt felülvizsgálati eljárás mellett általában elég garantiát nyújtanak arra, hogy az ügyek az anyagi igazságnak megfelelően fognak eldöntetni. A hatáskör, melyben mint utolsó fórum járnak el, mindenesetre nem tekinthető túlságosnak, ha figyelembe veszszük, hogy a német birodalomban az országos főtörvényszékek, mint másodfokú bíróságok, 1500 márkáig végleg határoznak, és hogy a franczia perjog szerint 1500 frankig (Belgiumban 2500 frkig) már a törvényszékek Ítéletei ellen sincs helye felebbezésnek, hanem csak a szembeötíőbb jogsértésekre korlátolt semmiségi panasznak. De nem tekinthető az ítélőtáblák végleges hatásköre a mi viszonyaink között sem aggályosnak, ha figyelembe veszszük, hogy az^500 frtot meg nem haladó ügyek zömében az ítélőtáblák már eddigi jogunk szerint is utolsó fokban ítéltek, ha az elsőbiróság ítéletét helybenhagyták, még pedig ítéltek utolsó fokban, mint másodbiróság és tökéletlenebb eljárás alapján. Az egyetlen számbavehető érv, a mely a kir. Ítélőtábláknak a sommás ügyekben végleges bíráskodással való felruházása ellen szól, a jogegység veszélyeztetésének érve. Azonban egyrészről az ügyek azon nemei, melyek a sommás eljárás alá tartoznak, a per tárgyának nagyobb értéke folytán többnyire a kir. Curia elé is kerülhetnek, — másrészről pedig az 1890. évi XXV. t.-cz. 13. §-a és az annak alapján kibocsátott igazságügyministeri rendelet a jogegységnek elegendő biztositékát képezi. A javaslat e fejezetéhez általában megemlítendő még, hogy a javaslat a harmadfokú felülvizsgálat mellett még egy másodfokú felülvizsgálatot is ismer az első biróság azon ítéletei ellen, melyek felebbezéssel meg nem támadhatók. A tapasztalat azt mutatta, hogy a kisebb polgári peres eljárásban engedett korlátolt semmiségi panasz a jogbiztosság követelményeit nem elégíti ki. E hiányon kivan a javaslat segíteni, midőn a semmiségi panaszt a tágabb körű, nevezetesen az anyagi jog megsértésére is kiterjedő felülvizsgálattal helyettesíti. Az érték csekélysége indokolja, hogy ezen felülvizsgálat a kir. törvényszékek hatásköréhez utasittassék, KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. II. KÖTET. 16