Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

104 24. szám. zási kérelmét előterjesztette, azaz a határnapon felolvasta. Ekkor már az ellenfélnek joga van arra, hogy csatlakozási kérelme is elbíráltassák, mely joga azonban a csatlakozás függő természete folytán csak azon feltétel mellett valósitható meg, hogy a felebbezési tárgyalás folyamatban maradjon. Ilyenkor tehát a visszavonáshoz már a csatlakozó beleegyezése is megkívántatik, a mely beleegyezés következtében a csatlakozás is erejét veszti, mig ellenbea a beleegyezés megtagadása esetében az el nem fogadott visszavonás hatálytalan és semmi sem áll útjában annak, hogy a felebbezó' kérelmét eredeti alakjában, vagy módositva fentartsa. Arról az esetről, ha mindkét fél önállóan felebbezett, a hová az az eset is tartozik, midőn a csatlakozás a 142. §. értelmében önálló felebbezésnek tekintendő, a javaslat kifejezetten nem intézkedik ugyan, de eléggé kivehető a javaslatból, hogy ilyenkor az egyik felebbezés a másik felebbezés visszavonása daczára folyamatban marad, és hogy a folyamatban maradt tárgyaláson a visszavonó fél az ellenfél felebbezéséhez esatlakozhatik. A visszavonás következményei végzésileg mondandók ki, a mi megfelel a jelenlegi jog azon szabályának, hogy a bíróság csak az ügy érdemében hoz ítéletet. A 146. §. az elsőbiróság előtt lefolyt tárgyalás eredményének előadását első sorban a felekre bizza. A birói előadás választása ellen szól különösen az a körülmény, hogy a felebbezési és csatlakozási kérelem irányadólag csak a szóbeli tárgyaláson adatván elő, a bíróság ezek előterjesztése előtt még az előadás szükséges terjedelmét meg nem ítélheti. A kimerítő előadvány szerkesztésére fordított munka ezen kívül a felebbező elmaradása, egyezség stb. esetében is felesleges lehet. Az ellenfélnek, valamint a bíróságnak ellenőrzése elég biztosítékot képez arra nézve, hogy a felek előadása teljesen tájékoztató legyen. A felek, kik az elsőbiróság előtt alkalmasak arra, hogy ügyöket előadják, a másodbiróság előtt sem tekinthetők arra általában alkalmatlanoknak. A 147. §. azt az elvet juttatja érvényre, hogy a felebbezési tárgyalás az elsőbiróság előtti tárgyalásnak folytatása, a melyen ehhez képest ép ugy, mint az elsőbiróság előtti szóbeli tárgyaláson, annak befejezéséig, nóvumokat mindig fel lehet hozni. A felebbezési tárgyalásnak ily felfogását és a nóvumok megengedését indokolja mindenekelőtt a peres eljárás eszményi végczélja, hogy t. i. a per lehetőleg a materialis igazságot juttassa diadalra. De különösen szükség van a beneficium novorum-ra a szóbeli eljárásban azért, mert a tényállás kifejtése az elsőbiróság előtt nagyban függ a tárgyalást vezető bírótól, nevezetesen pedig attól, hogy a bíró az ügy minő jogi felfogásából indul ki a tárgyalás vezetésénél. Kiváló mértékben nagy befolyása van a vezető bírónak a tényállás előadására és kifejtésére ép a sommás eljárásban, ha a felek ügyvédi képviseletben nem részesültek és egészen a biró vezetésére voltak utalva. De mindenképen előfordulhat, hogy a fél csak az Ítéletből értesül arról, hogy minő tényeket és bizonyítékokat kellett volna neki még felhozni, hogy a birót álláspontjának helyességéről meggyőzze. Azt a felfogást, hogy a jogot mindenkinek egyformán kell tudni és egyformán helyesen felfogni, nem szabad túlhajtani. Ha a felebbezési eljárásban nem engedjük meg a nóvumok felhozását, a felet perújításra kényszeritjük, a mi ugy a jogbiztonságra nézve hátrányos, mint a bíróságok elfoglaltságát is szaporítja. A nóvumok megengedése végül orvosolja az elsőbiróság előtt felhozottak hiányos jegyzőkönyvbe foglalását is. Ezen orvoslás lehetősége nemcsak a felek méltányos érdekében áll, hanem azért is kívánatos, nehogy a felek a tényállásnak minden eshetőségre számított előterjesztésére és jegyzőkönyvbe vételére túlságos súlyt legyenek kénytelenek helyezni és így az elsőbirósági tárgyalás túlterjengővé váljék, annak súlypontja nem az ügy tisztába hozatalára, hanem a jegyzőkönyvnek scrupulose kimerítő felvételére fektettessék. Nem döntő ezekkel szemben az a formális érv, hogy a felebbezési bíróság hivatása a felülvizsgálat, a mely fogalmilag csak az elsőbiróság előtt felhozottakra terjedhet ki. Ezen érv czáfolata már benn fekszik abban is, hogy a tényállás kiderítése a bírónak mindenképen felül• vizsgálható pervezetésétől és jogi felfogásától is függ. A mi pedig ezen érvnek azon variatioját 146. §. 147. §.