Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 97 csak formai eltérés, mely abban találja okát, hogy a javaslat, mely a sommás eljárásból indul ki, az első-folyamodású törvényszéki eljárást nem szabályozza. Ehhez képest azután a javaslat e fejezetben oly szabályokat is kénytelen volt a sommás eljárás kiegészítéséül felvenni, melyek a teljes perrendben a törvényszéki eljárás czímében fognak állani. Mindazonáltal a javaslat ezt az alap felfogását nem kivánja merő következetességből feltétlenül megvalósítani. A javaslat ugyanis a 167. és 168. §§-ban részletezett esetekre nézve kivételt állapit meg az alól a szabály alól, a mely szerint a szóbeli tárgyalás a felebbezési eljárásban ép ugy kötelező, mint az első-biróság előtt. Ezekben az esetekben, a melyekben a felebbezés csak a jogkérdésre vagy más oly kérdésekre vonatkozik, a melyek az első-birósági iratok alapján is eldönthetők, a szóbeli tárgyalás a tényállás kideritése végett nem szükséges, hanem csak arra a czélra szolgálna, hogy a bíróság az iratokban foglalt tényállásról informáltassék, a mely czél azonban más utón, nevezetesen a birói előadás által is elérhető. Ugyanazok az okok tehát, a melyek a fölülvizsgálati eljárásban mellőzhetővé teszik a kötelező szóbeli tárgyalást, illetőleg a facultativ szóbeliségét indokolják, itt is fenforognak és megengedik, hogy a rendszerint csekélyebb értékű sommás ügyekben a felebbezés olcsóbbá tétessék. A javaslat továbbá, eltérőleg az első-folyamodású törvényszéki eljárás előrelátható szabályozásától, a felebbezési eljárásban az ügyvédi képviseletet nem teszi kötelezővé. Ezt az eltérést, mely a törvényszékek részére különben czélszerü első-folyamodású eljárás némely egyéb módosításait is szükségessé tette, főleg az eljárásnak a sommás ügyekben különösen kivánatos olcsósága indokolja. Az ügyvédi kényszer különben, mely nemcsak a febbező felet, hanem gyakran az alaptalanul felebbező fél ellenfelét is, még pedig nem ritkán behajthatlan költséggel terhelné, a sommás ügyek felebbezési eljárásában, hol ugy a bíróság, mint a felek már egy, az első-folyamodású eljárás által nagyjában tisztázott tényállással állanak szemben, legalább általában véve nem is tekinthető annyira szükségesnek, mint az első-folyamodású törvényszéki eljárásban. Azokban a ritkább esetekben pedig, melyekben az ügy nagyobb mérvű bonyolcdottsága miatt az ügyvédi képviselet tényleg szükségesnek mutatkozik, a felek, ha ugyan az ügyvédi segélyt még nem vették volna igénybe, a bíróság által a 31. §. értelmében ügyvédvallásra utasíthatók. A 120. §. indokolása, a mennyiben az a felebbezési hatóságot a királyi törvényszékekre] ruházza, már a javaslat általános indokolásában foglaltatik. Itt csak az említendő fel különösen, hogy a budapesti és pestvidéki törvényszékek kerületéhez tartozó királyi járásbíróságok felett kereskedelmi ügyekben a felebbezési hatáskör átruháztatott a budapesti --kereskedelmi és váltótörvényszékre, mert egyrészről a budapesti és pestvidéki törvényszékek kereskedelmi ügyekben első-folyamodású bíróságokként nem járnak el és így a kereskedelmi ügyek megítélésének nincsenek folytonos gyakorlatában, másrészről pedig felette kivánatos, hogy a kereskedelmi ügyek helyes elintézése a fővárosban, hol azok leginkább összpontosulnak, a már különben is fennálló szakbirósághoz való utalás által lehetőleg biztosíttassák. Minthogy a 120. §. csak a sommás ügyekben ruházza a felebbezési hatáskört a törvényszékekre, magától érthető, hogy azokra a perekre, a melyekben a járásbíróságok, mint telekkönyvi hatóságok, a rendes eljárás szerint járnak el, a törvényszékek felebbezési hatásköre ki nem terjed. A 121. §. azon kimondása, hogy felebbezésnek a járásbíróságok Ítéletei ellen vanl helye, két irányban bír jelentőséggel. Egyrészről eltér e szabály az eddigi jogtól, midőn végzések ellen nem ismer felebbezési Ez az eltérés azonban csak látszólagos, mert az eddigi jognak felebbezhető végzései a felhívási pernek a sommás eljárásból való kiküszöbölése és a felek esküjének eltörlése folytán, a sommás eljárásban ezentúl elő sem fordulhatnak. Másrészről jelentőséggel bir az ítéletek felebbezhetőségének kimondása a jelen javaslat szempontjából annyiban, a mennyiben a javaslat 98. §-ában részitéletet és 100. §-ában az alap KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. II. KÖTET. 13 .20. §.. 21. §.