Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.

Irományszámok - 1892-4. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról

34 4. szám. s hat hónapban azért állapíttatott meg, mert ez az idő minden bizonynyál: elegendő leend a törvény végrehajtására. A törvényjavaslatról mondottak befejezéséül meg kell még emlékeznem arról a hatásról, a melyet annak törvénynyé válta állami pénzügyeinkre elő fog idézni. A javaslat a fizetésszabályozás míveletének állandó és határozott tényezőkre fektetett keretét állítja fel, a melynek segélyével az átmeneti időszakot képező öt és további öt év elteltével a keretnek minden megváltoztatása nélkül a szabályozás végre lesz hajtható, sőt az is lehetővé van téve, hogy időközben, tehát az átmeneti időszakon belül is, az egyes szükségleti tételeknél előállható apadások ugyancsak a javaslat által megszerkesztett keret legcsekélyebb változtatása nélkül lesznek a legszükségesebb további fizetésjavitásokra, az 500 forintos fizetések számának további apasztására fordíthatók. Az idecsatolt kimutatások feltüntetik tárczánkint a mai állapotot, a szabályozás alá kerülő állások mai napidíj-osztályát, létszámát és illetményeit az 1892-iki állami költségvetés szerint egyfelől, másfelől azt, hogyan soroztatnának azok a javaslat rendelkezései szerint az új rangosztályokba, mikép állapíttatnának meg az illetmények, mennyit tenne ezek szerint a többszükséglet, végül milyen lenne az átmeneti időszak elteltével a végleges állapot. Nagyon természetes, hogy a kimutatásokkorántsem tartalmazhatják a végleges megállapodásokat, és hogy az azokban foglalt számadatok nem tarthatnak igényt az utolsó számjegyig terjedő pontosságra. Ennek oka abban fekszik, hogy az átmenet első öt évének évenkinti szükségletét folytonos tekintettel arra az 1892-iki állami költségvetésben a pénzügyi tárcza átmeneti kiadásai közé felvett 1,125.000 forintnyi összegre kellett alapitanunk, a melyet a törvényhozás még nem engedélyezett s hogy az állásoknak a rangosztályokba való sorozása, de főkép a különböző állásoknak egy létszámba való egyesítése iránti tárgyalások, az itt szóba kerülő viszonyok bonyolult voltánál fogva, befejezetteknek még nem tekinthetők. Ez a két körülmény, a mellett, hogy rámutat annak czélszerű, sőt szükséges voltára, hogy a rangosztályokba való sorozás és a létszámok összesítése iránti részletes rendelkezés ne a törvénybe vétessék fel, hanem elvi utasítások megadása mellett a kormányra bizassék, — egyúttal beigazolja azt, hogy a javaslat törvénynyé válta esetén előálló költségtöbbletre vonatkozó jelen számítás teljesen pontos nem lehet s hogy az előterjesztett kimutatások nem a végmegállapodást tüntetik fel, hanem inkább csak felvilágosító czélzattal birnak. Előrebocsátom azt, hogy az egyes tárczák között az állásoknak a rangosztályokba és ezeken belül a fizetési fokozatokba való sorozása, nemkülönben a javaslat 18. §-ában adott felhatalmazás mikénti foganatosítása iránt megindult tárgyalások eddigi eredményei azt mutatják hogy nagyobb eltérés a kimutatásokban kitüntetett szükséglet végösszegében nem fog mutatkozni. E szerint a javaslat törvényerőre emelkedése folytán a törvény hatálya alá tartozó állásokkal ma egybekötött és kereken évi . . . 21.056.000 frtot tevő illetmények a törvény hatályának első öt évében évenkint kereken . 23,352.000 frtra fognak emelkedni. Ehhez a 2,296.000 frtnyi többlethez adva a pénzügyőrség zsoldjának fejenkint napi 10 krral való emelése folytán előálló többszükségletet, a mely kereken 166.000 frtot tesz, úgyszintén hozzáadva azt az összeget, a mely a javaslat 19. §-a szerint járó, valamint azokra a pótlékokra szükséges, a melyek a fővárosban alkalmazott és ezer forintnál nem több fizetést élvező állami alkalmazottak részére, a kikre a jelen törvény hatálya nem terjed ki, fizetendők lesznek, kerekszámban . 10.000 írttal az összes többlet tenne. 2,472.000 frtot