Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.

Irományszámok - 1892-4. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról

4. szám. 35 Ezzel szemben azonban az állami költségvetést nem terhelendi az a 250.000 forintnyi összeg, a melyet a fővárosban alkalmazott s ezer forintnál nem több fizetést élvező tisztviselők drágasági pótléka fejében a törvényhozás 1885. év óta évente engedélyez, nem terhelendi továbbá a jutalmak és segélyek költségvetési rovatain a jelen törvény hatálya alá tartozó tisztviselők, altisztek és szolgák jutalmazására és segélyezésére évente engedélyezett összegeknek a fizetésjavitás folytán nélkülözhető harmadrésze, a mely 80.000 frtot tesz. Levonva ezt a két összeget, valamint a fennebbi többszükség után átlag 2%-kal számított intercalaris megtakarításokat 49.440 frtnyi összegben, vagyis levonva a kimutatott 2,472.000 frtnyi többszükségletből összesen 379.440 frtot, azt a nettotöbbszükségletet, a mely a javaslat törvénynyé válta esetén az első öt évben évenkint állami pénzügyeinkre háruland, kereken 2,092.560 írttal vélem előirányozhatónak. Ha ugyancsak az eddigi alapon, vagyis a mai személyzeti létszám alapján ejtjük meg a számítást arra a többszükségletre nézve, a mely az átmeneti időszak első öt éve után fog előállani, ez a számítás is, minthogy a szükséglet a kormánynak a létszámegyesitésre adott felhatalmazása miként leendő foganatosításától s a törvényhozásnak a magasabb fokozatok rendszeresítése iránt öt év alatt teendő előterjesztésétől van függővé téve, csak valószínűségi alapokon állhat. Ily valószínűségi számítás szerint a fönnebb kimutatott több-szükségletet év múlva megközelítőleg még 500.000 frttal, a törvény teljes végrehajtására tiz évben megállapított átmeneti időszak elteltével pedig további 300.000 frttal fog emelkedni. Összefoglalva a javaslat pénzügyi hatásáról mondottakat s mindig azt hangsúlyozva, hogy a számitás, tekintet nélkül az időközben netalán bekövetkezhető szervezések és személyzet-szaporításra, egyedül a mai személyzeti létszám alapján ejtetett meg, a javaslat tiz év leteltével, midőn összes határozmányai érvényben lesznek, a mai szükséglettel szemben kereken két millió kilenczszázezer forintnyi többkiadást fog eredményezni. Budapesten, 1892. évi február hó 27-én. Wekerle Sáncfw° s. k., ÍM. Jeir. pénzügyminister.