Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.

Irományszámok - 1892-4. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról

4. szám. 31 kedés, a melyről a fokozatos előléptetés rendszeréről szólva a 3. §. indokolásánál már volt szerencsém megemlékezni és a melylyel elvileg azonos a birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891. évi XXV. törvényczikkben már is foglaltatik, úgy az administratio, mint a tisztviselők érdekében áll, az administratioéban, a mennyiben a tisztviselőknek különböző — eddig elkülönített — létszámokba tartozó állásokban való alkalmaztatását teszi lehetővé, a nélkül, hogy a rangviszonyok megzavartatnának, a tisztviselők érdekében pedig azért, mert nagyobb létszámban az előlépés esélyei kedvezőbbek, a mi által az általunk elfogadandónak jelzett fokozatos előlépés rendszerének a korpótléki rendszerrel szemben meglevő hátrányosabb volta jobbára kiegyenlittetik. Az egyesítés alkalmával a rangsor a 4. szakaszban foglalt elvek alapján lenne megállapítandó. A 18. §. az átmeneti intézkedésekre vonatkozó felhatalmazást tartalmazza. Mivel a mai állapotok rendezetlensége miatt lehetetlen a végleges helyzetet azonnal és egyszerre megteremteni, a nélkül, hogy egyesek minden méltányos igényt meghaladó fizetésjavitásban részesüljenek és mivel másrészt az egyes ágazatok külön igényeit is figyelembe kellett vennünk — a mit törvénybe foglalt rendelkezések által alig lehetne elérni — leghelyesebbnek látszott az átmeneti rendezés czéljaira a kormány részére felhatalmazást kérni. A felhatalmazás vonatkoznék először egyes állások újjászervezésére s másodszor arra, hogy egyelőre eltérésnek lehessen helye az alól a 3. §-ban megállapított követelmény alól, hogy az állások egyenlően osztassanak meg az egyes rangosztályokban felállított fizetési fokozatok közt. Ha ugyanis mai rangosztályuknak megfelelőleg kívánjuk osztályozni a viszonylag legrosszabbul javadalmazott állásokat, ezek új rangosztályuk legalsó fizetési fokozatában, sőt egyes esetekben az egygyel alacsonyabb rangosztályban is már annyival jobban lesznek fizetve, hogy a magasabb fokozatok már most leendő felállításával még inkább emelni egyesek fizetését, a rohamos fizetésemeléssel lenne egy-értelmű. így pl. a ministeri titkárok, ha a VII. rangosztály legalsó fizetési fokozatába soroztatnak is, a szerint, a mint ma az első vagy második fizetési fokozatba tartoznak, 400, illetőleg 700 frtot nyernek. Teljesen indokolatlan eljárás lenne tehát ezeknél a tiszti állásoknál már most a magasabb, vagy legmagasabb fokozatot rendszeresíteni. Viszont pl. a VII. rangosztályba tartozó műszaki tanácsosok, a kik ma is már 2200, illetőleg 2400 frt évi fizetést élveznek, egyelőre a rangosztály magasabb, illetőleg legmagasabb fizetési fokozatába lesznek sorolandók, mert a legalsó fizetési fokozatba veszteség nélkül nem lennének besorozhatok. Itt tehát a rangosztály két magasabb fizetési fokozata már most rendszeresittetnék és a fizetési fokozatok arányos keresztülvitele az új kinevezéseknek, a melyek csak a rangosztály legalsó fizetési fokozatába való sorozással történhetnek, tartatnék fenn. Minthogy továbbá pl. a mai VIII. napidíj-osztályba tartozó ministeri fogalmazói állásoknál, ba ebben a rangosztályban hagyatnának, szemben mai illetményeikkel a többlet 700, illetőleg 800 forintot tenne, ezek az állások az indokolatlan emelés elkerülése végett legczélszerűbben a IX. rangosztályba lennének sox-ozandók, a melynek legalsó fizetési fokozatában is magasabb illetmények vannak rendszeresítve, mint a milyenek ezekkel az állásokkal ma össze vannak kötve. A ministeri fogalmazói állásoknak ilyetén módon a mainál egygyel alacsonyabb rangosztályba való sorozása által azonban a VII. rangosztálybeli ministeri titkári és a IX.-be tartozó fogalmazói állás közt átmenet nem lenne, ennélfogva közbeeső — a VIII. rangosztályba sorozandó segédtitkári — állás szervezéséről is gondoskodni kívánunk, a melynek