Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.

Irományszámok - 1892-4. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról

26 k szám. alaki előképzettséggel, az abból folyó társadalmi igényekkel lehetőleg összhangba hozassék, leginkább megközelíti s azonkívül a rendezést viszonylag legjobban teszi lehetővé: ezt az alapelvet tartottam elfogadandónak és követendőnek. Az emiitett alapelvnek gyakorlati keresztülvitele első sorban azt teszi szükségessé, hogy az állami tisztviselők rangosztályokba soroztassanak. A javaslat 1. §-a szerint az állami tisztviselők tizenegy rangosztályba soroztainak, az első négy rangosztályba való sorozását a törvényhozás ejtené meg, mig a többi tisztviselők besorozása a kormányra lenne bizandó. Az első négy rangosztályba való sorozását helyesebb a törvényhozás által megállapittatni, mert ezekbe a rangosztályokba tartoznak a kormány tagjai s a hozzá közel álló legfőbb és főbb tisztviselők, annak megállapítása pedig, kik tartoznak a többi rangosztályokba, legczélszerűbben a ministertanácsra lenne bizandó, a mely a pénzügyminister s az illető minister egyetértő előterjesztésére, illetőleg az állami számvevőszék alkalmazottai tekintetében a pénzügyministernek az állami számvevőszék elnökének meghallgatása után teendő előterjesztése alapján határoz. Az uralkodó szabálytalanságok legczélszerűbben igy oldathatnának meg s a tisztviselők érdekeinek elég lenne téve az által, hogy a kormány a rangosztályokba való besorozásánál a törvényjavaslat harmadik fejezetében — a 17. §-ban — részletezett elvek szemmeltartására köteleztetnék. Az első négy rangosztályba tartozó tisztviselők besorozására vonatkozó A) melléklete a javaslatnak az eddigi napidíjosztályhoz, a királyi táblák elnökei, a koronaügyész tekintetében az 1890. évi XXV. törvényczikk határozmányaihoz, alkalmazkodik. A mai XII. napidíjosztály megszüntetését az a körülmény teszi elkerülhetetlenné, hogy ennek a díjosztálynak fentartása esetén, ha az abba tartozóknak a létfentartásnak még csak legkezdetlegesebb eszközeit is nyújtani kívánjuk, oly összegen kell kezdenünk, hogy a felsőbb rangosztályokban még csekély fokozatos emelkedés mellett is túlnagy összegű illetményeket kellett volna megállapítanunk. A 2. §-ban, a fizetésnyujtás módozatai és mérve körül kifejtett elvnek hódolva, a tisztviselő illetményeinél fizetést, valamint lakpénzt és helyi pótlékot különböztetek meg. A fizetés vétetik egyedül a nyugdíj megállapításánál alapul. Hogy a lakpénz és helyi pótlék elnevezést használom, ennek oka abban fekszik, hogy a királyi táblák szervezetéről szóló törvényben a törvényhozás e mellett az elnevezés mellett foglalt állást. A §. utolsó bekezdésében a személyi pótlékra nézve foglalt rendelkezés a dolog természetéből folyó eddigi szabálynak törvényesitését czélozza azzal az alkalommal, hogy a tisztviselői illetmények szabályoztatnak. A 3. §. a tisztviselők illetményeinek mérvéről rendelkezik. Az első négy rangosztályba tartozó állami tisztviselők illetményeinek mérvét a javaslat nem érinti; nem ugyan, mintha az ezekkel a rangosztályokkal ma összekötött illetmények között egyes szabályozandó eltérések nem mutatkoznának, hanem azért, mert arra, hogy ezen a téren intézkedés történjék, égető szükség nincs, és mert a kormány tagjait s a legfőbb hatóságok elöljáróit magukban foglaló rangosztályokat illető intézkedés iránt a kormány ezzel a javaslattal nem kivánt a kezdeményezés terére lépni és az emiitett intézmények tekintetében csak arról gondoskodott, hogy az alsóbb rangosztályokkal egybekötött illetmények amazokat meg ne haladják. A törvényjavaslathoz tartozó B) melléklet a többi rangosztályba tartozó állami tisztviselők fizetésének, valamint iakpénzének és helyi pótlékának mérvét tartalmazza. A javaslatba hozott törzsfizetések közül az V. és VI. rangosztálybeli tisztviselők illetményeit változatlanul hagytam, s javadalmazásuk némi javításáról a működési pótlék megállapításánál véltem gondoskodni. Az imént emiitett két rangosztály két-két, a többi három-három fizetési