Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.

Irományszámok - 1892-4. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról

4. szám. 27 fokozatba van osztva; a XI., X. és IX. rangosztályok és azok fizetési fokozatai közt százszáz forintnyi, a VIII. és VII. rangosztályok és azok fizetési fokozatai közt kétszáz-kétszáz forintnyi emelkedés van. Czélszerűbb ugyanis több, habár kisebb fokozatokat rendszeresíteni, mint nagyobb fokozatok rendszeresítésével az előlépést felette ritkává tenni. Arra, hogy a tisztviselő a rangosztályon belül fizetésemelésben részesüljön, két mód kínálkozik. Vagy megállapíttatik az, hogy az egy és ugyanabban a rangosztályban eltöltött bizonyos számú szolgálati év elteltével az illető tisztviselőnek több fizetésre van igénye, a mely fizetéstöbblet vagy az alapfizetés bizonyos százalékaiból, vagy pedig fix összegű fokozatokból áll (korpótlékrendszer), — vagy az egyes rangosztályokon belül fizetési fokozatok állíttatnak fel, az ezekbe a fokozatokba tartozó állások költségvetésileg rendszeresittetnek s azok közül a magasabbakra a tisztviselő, ha üresedés fordul elő, tekintet nélkül az egy fokozatban eltöltött időre, előlép. Már a 3. §. rendelkezéseinek eddigi ismertetéséből láthatni, hogy az utóbbi rendszert tartom elfogadandőnak. E mellett szól először is az a körülmény, hogy nálunk ma is gyakorlatban van, sőt a törvényhozás legutóbb is e mellett a rendszer mellett foglalt állást, elfogadandőnak tartom különösen azért, mert a másik rendszer a meghatározott, állandó tényezőkkel való számítást lehetetlenné teszi, a bizonytalanság elemeit csempészi az állami költségvetésbe, a személyi járandóságok folytonos változásával, a régi, az előmeneteli viszonyok tekintetében megállapodott hivatalnoki testületeknél azok tetemes emelkedésével jár. Hogy a fokozatos előléptetés rendszerének elfogadása mellett a tisztviselők érdeke kellőkép megővassék, szükséges először is az előléptetési igényt törvényileg biztosítani s ezen kivül a végből, hogy az előléptetés esélyei lehetőleg kedvezően alakuljanak, először ki kellene mondanunk azt — a minthogy a bíróságokra nézve már is ily határozmányok vannak érvényben — hogy az egy személyzeti létszámba tartozó állások a fokozatok közt egyenlően lesznek megosztandók, ha az osztásnál egy állás fenmarad, az a legmagasabb, ha kettő egy a legmagasabb és egy a középső fokozatba tartozó állások számához adandó, másodszor módját kell ejtenünk annak, hogy egy és ugyanabban a szakban az egy és ugyanabba a rangosztályba sorozott állásban alkalmazottak az egyes ágazatokon belül lehetőleg egy összesített létszámba foglaltassanak (17. §. 5. pontja.). Minthogy azonban a fokozatos előléptetés rendszerének merev alkalmazása mellett a csekély létszámmal biró ágazatok, szemben a nagyobb létszámba tartozó s így gyorsabb előléptetésre képesített tisztviselőkkel, méltánytalanul hátrányosabb helyzetbe jutnának, amazok számára — a javaslat 7. §-ában — az egy- és ugyanabban a fokozatban eltöltött szolgálati időhöz kötött fokozatos előléptetést, illetőleg, ha ez is véget ér, az alsóbb állomásokban az ötöd-, illetőleg tizedéves pótlék alkalmazását véltük biztositandónak, a mint az jobbára már ma is az emiitett tisztviselők számára biztosítva van. Visszatérve a §. harmadik bekezdésére, meg kell jegyeznem, hogy az alól az általános szabály alól, hogy az egy személyzeti létszámba tartozó állások a fokozatok közt egyenlően osztandók meg, egyedüli kivételt a VIII. rangosztályba tartozó birói és ügyészi állások képeznek, a mennyiben ezek csak a rangosztály két magasabb fizetési fokozatai közt osztatnának meg, mert az ennél a személyzetnél már ma érvényben levő illetmények mérve akkora, hogy ily beosztást tesz szükségessé, és mert az igazságszolgáltatás érdekében a birói és ügyészi szervezetre vonatkozó eddigi törvényes intézkedéseket továbbra is érvényben kellett tartani Ugyanebből az indokból változatlanul kellett fentartanunk mai érvényében a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV., a kir. táblák és főügyészségek szervezetéről szóló 1890. évi XXV. és a birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891. évi XVII. törvényczikknek azokat a határozmányait, a melyek a birói éá ügyészi személyzet javadalmazási és rangviszonyait szabályozzák. (A 4., 5. és 8. §. utolsó, a 13. §. utolsóelőtti bekezdésében.) 4*