Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.

Irományszámok - 1892-4. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról

4. szám. 21 A tisztviselői illetmények megállapítása óta ugyanis úgy a culturalis, mint a gazdasági élet teljesen megváltozott. A míg a culturalis élet fejlődése folyton új és új igényeket érlel, addig a gazdaság mai korszaka a megélhetés alapfeltételeinek megszerezhetését nehezíti meg. És ez az utóbbi hatása a gazdasági élet fejlődésének talán Európa összes eulturállamaiban sehol sem volt oly intensíV, viszonylag oly rövid idő alatt végbemenő s azért jelzett hatása sehol sem annyira érezhető, mint nálunk. Rövid két három évtized alatt a naturalgazdaság a tőkegazdaságba megy át, vele jár a pénz vásárlási erejének csökkenése, a városi élet belterjesebb fejlődése s mindezzel az elsőrendű életszükségletet képező termények s a lakások megdrágulása. És mert a fejlődés ezen korszakában az állami élet is mindinkább terjeszkedik, ez a terjeszkedés pedig a közszolgáltatások fokozása nélkül nem történhetik: maga az állam is hozzájárul az életviszonyok megdrágításához és a tisztviselők helyzetének súlyosbításához. Mindezek igazolására számadatokkal rendelkezünk, az élelmi czikkek árának emelkedését a terményárak statistikája s a katonai legénység élelmének költségeiről vezetett alapos feljegyzések mutatják, mig a lakások megdrágulását mutatják részint a házbéradóvallomások, részint azok az adatok, a melyeket a lakbéreknek 1879. óta, öt évről öt évre, a katonai állomáshelyeken a beszállásolási törvény alapján foganatositott kipuhatolása szolgáltatott. Ha az elsőrendű életszükségletek igy kiszámított költségeit összevetjük a tisztviselők mai illetményeivel, ha meggondoljuk azt, hogy ennek a művelt középosztályhoz tartozó társadalmi körnek bizonyos culturalis igényei is kell, hogy legyenek, hogy a tisztviselő a legtöbb esetben nemcsak a maga, hanem családja fentartásáról is gondoskodni tartozik, — a mire, hogy keresményében legyenek megadva az eszközök, azért szükséges, mert az állam érdeke azt kívánja, hogy a tisztviselő foglalkozását valóságos életpályának tekintse, a miért is az állam őt minden mellékfoglalkozástól eltiltja; ha meggondoljuk, hogy a tisztviselő állásából folyólag sokszor kénytelen oly követelményeknek eleget tenni, a melyek kiadással járnak, de a melyeket mint magánember mellőzhetne; ha végre azt sem hagyjuk figyelmen kivül, hogy a tisztviselő az életviszonyok általános súlyosbodását nem háríthatja át a munkaadó államra: alig fogja valaki tagadhatni, hogy a tisztviselők mai illetményei elégtelenek s hogy nemcsak az előképzettségből s a társadalmi állásból folyó legszerényebb igényeket sem képesek kielégíteni, hanem sok esetben még a megélhetést stm biztosítják. Az előadott állapotoknak tulaj donitható, hogy néhány éve már általános mozgalom indult meg a fizetés felemelése iránt s részint a különböző ágazatokban alkalmazottak, részint az egyletek folyamodtak a törvényhozáshoz, kormányhoz illetményeik javitása végett. Tervezeteket is dolgoztak ki, minthogy azonban ezek a tervezetek csak a megélhetés biztosítására irányulnak, de az egész ma uralkodó rendszertelenség mikép való megszüntetésére s szabályozott álli.pótok teremtésére nem terjeszkednek ki, kevés használható anyagot szolgáltatnak. Egy nagy társadalmi osztálynak, a tisztviselőknek, ez a küzködése a megélhetéssel már magában véve is elég indokot szolgáltathatna arra, hogy az előadott helyzetből a következtetést: a rendezés szükséges voltát levonjuk. Mindazonáltal a kérdés annyira jelentős, annyi érdekkörbe vág, hogy minél több oldalról világítandó meg. Nemcsak humanitárius indokok azok, a melyek az imént levont következtetésre juttatnak, hanem eljuttat arra magának az államnak érdeke, ha tisztába igyekszünk jönni azokkal a következményekkel, a melyekkel a tisztviselői illetmények mai elégtelen és szabályozatlan volta magára az államra jár. A rangviszonyok szabályozatlan és az illetmények elégtelen volta ugyanis azt eredményezte, hogy a viszonylag rosszabb javadalmazású és nem kedvező előmeneteli viszonyokkal kecsegtető állásokra már-már alig akad pályázó. Még súlyosabbá válik majd a helyzet akkor,