Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.
Irományszámok - 1892-4. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról
22 4. szám. ha a közigazgatás a vármegyékben államosittatni fog. Előreláthatólag számos képzett és tehetséges egyén a vármegyei közigazgatásnál fog alkalmazást keresni, mig az állami közigazgatás egyéb, kevésbbé vonzó s rosszabbul javadalmazott ágazatainak csak a kevésbbé képzett és alkalmas elemek jutnának.Igazolják mindezeket pl. a pénzügyi közegekkel Horvát-Szlavonországokban szerzett tapasztalataink, a hol már most is azok a körülmények fenforognak, a melyek nálunk a vármegyei közigazgatás államosítása után fenyegetnek s a hol a pénzügyi szolgálat alig képes alkalmas és képzett egyéneket kapni, úgy, hogy ily egyének hiányában, ha a baj nem orvosoltatik, kénytelenek lennénk esetleg a törvényes qualiflcatiótól eltekinteni. De még ha akadna is minden állásra elég s eléggé alkalmas pályázó is, ez a körülmény még mindig nem dönthetné meg a tisztviselői illetmények javításának szükséges voltáról mondottakat. A tisztviselők díjazásának kérdése nem Ítélhető meg a kereslet és kínálat elvei szerint. Az anyagi gondok súlya alatt szenvedő állami alkalmazott munkája fogyatékos. Ha az állam megkívánja, a mint vitális érdeke is, hogy megkívánja, hogy állandóan alkalmazott, befolyástól ment, alkalmazásukat életpályának tekintő, független egyének álljanak munkaképességök teljével s egész tevékenységűkkel rendelkezésére, minden egyébtől eltekintve, kötelessége alkalmazottainak saját érdekében a megélhetés feltételeit nyújtani. A mai illetmények pedig igen sok esetben ezt a mértéket nem ütik meg, s azért a kormány a tisztviselői illetmények szabályozását, azoknak pénzügyi és gazdasági viszonyaink folytonos figyelembevétele melletti szabályozását, immár továbbra halaszthatónak nem tartja. Elismerte különben ugy a baj létezését, mint a szükséget, hogy a mennyire a viszonyok engedik, eleje vétessék, már előbb is úgy a törvényhozás, mint a kormány. A törvényhozás, 1885-től kezdve a fővárosban alkalmazott csekélyebb javadalmazása tisztviselőknek évenkint drágasági pótlékot engedélyez, a kormány pedig már 1885. évi szeptember havában »az állami hivatalnokok, különösen a kisebb fizetéssel bíró hivatalnokok illetményeinek szabályozása tárgyában vegyes bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy az összes állami tisztviselők illetményeinek szabályozása, nevezetesen a fizetési kategóriákra nézve az egyes ministeriumok közt tényleg létező aránytalanságok és különbségek megszüntetése, illetőleg kiegyenlítése, valamint a kisebb fizetésű tisztviselők illetményeinek valamely módon lehető javítása s a városok szerint osztályozandó lakpénzek szabályozása iránt az ezzel járó költségek kitüntetése mellett részletes javaslatot dolgozzon ki s terjeszszen elő«. A bizottság befejezte működését s miután a kormány a szükséges törvényjavaslat előkészítésével engem bizott meg és egyúttal felhatalmazott annak az országgyűlés képviselőházában hivatalos kijelentésére, hogy az 1892-ik évre szóló állami költségvetés előterjesztésével kapcsolatosan, a mely költségvetésben a fizetés-szabályozás folytán előálló többszükséglet hozzávetőleges félévi részlete fejében a pénzügyi tárcza átmeneti kiadásai közt 1425.000 forint föl is vétetett, — a tisztviselői illetmények szabályozása és-javítása iránt előterjesztést teendünk: van szerencsém a tényleges szolgálatban álló állami tisztviselők rangfokozati és előmeneteli viszonyainak, valamint illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot bemutatni. Mielőtt a javaslat részletes rendelkezéseinek ismertetéséhez s azok indokainak bővebb kifejtéséhez fognék, kötelességemnek tartom még néhány ide tartozó fontos kérdésnek tisztázását, a mely tisztázás nélkül egyfelől a javaslat egyes rendelkezésének intentiója iránt kétely támadhatna, másfelől nem terjeszkednénk ki a tisztviselők helyzetének javítására irányuló actio minden egyes részletére. Először azokat az általános szempontokat kívánom ismertetni, a melyekre a tisztviselői illetmények mérvének megállapításánál folytonos figyelem fordíttatott s azután áttérni azokra a módozatokra, a melyeket az állami alkalmazottak javadalmazásánál követni óhajtunk.
