Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.

Irományszámok - 1892-5. Törvényjavaslat, a községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanitók (tanitónők) fizetésének rendezéséről

5. szám. 161 lesz, a midőn részükre, bár részben más czímen élvezett jövedelem betudásával, a megélhetés eszközeinek oly mértékét kívánja megállapítani, a minőt általában a tanítók ellátására minimum gyanánt megkövetel. A 9. §-hoő. Ezen §. 1-ső bekezdésében foglalt rendelkezés azon nézetemen alapul, hogy az államnak közbelépése csak akkor indokolt, ha az illető iskola-fentartók in specie a hitfelekezetiek saját ügykörükben és saját erejükből nem intézkednek. Távol áll tőlem ugyanis minden olyan törekvés, mely az illetőknek Önrendelkezési jogát szükség nélkül megszorítani kívánná. — De másrészt záros határidőhöz kellett kötni az iskola-fentartók eljárását; az esetleg beálló passiv ellenállást megfelelően ellensúlyozni kellett, minthogy különben nem érjük el a kitűzött czélt és a mostani helyzet sok helyütt változatlan maradna. Egyébiránt e rendelkezés egészen az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. nyomán halad. E törvény 11. és 35. §-ai megjelölték a hitfelekezeti és községi iskolák fentartási forrásait s a 43. §. a polgári községek számára saját erőforrásaik elégtelensége esetén utat nyitott az államsegélyre. — A jelen törvényjavaslat a tanítók anyagi ellátása érdekében egyrészt kötelező rendszabályt alkot a végből, hogy az iskola-fentartók a törvényben első rendben kijelölt saját erőforrásaikat kihasználják; a mennyiben pedig ez a czél biztosítására elégtelen lenne: támogatásért az államhoz forduljanak; másrészt új rendelkezést tartalmaz a 43. §-nak a hitfelekezeti iskola-fentartókra való kiterjesztésével, a mi ped:g jogi és logikai consequentiája annak, hogy a népoktatási törvény 142. §-ával járó terhek a hitfelekezetekre is kiterjesztettek. A jelen törvényjavaslat 9. §-ának végpontjában foglalt rendelkezés is csak igazságosnak ismerhető el és az 1868. évi XXXVIII. t.-czikkben kifejezett elveken alapul. — Ugyanis a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelésével az 1868. évi XXXVIII. t.-czikk 142. §-ának az iskolafentartó hitfelekezetekre is kiterjesztett rendelkezését ezek ezentúl épen ugy kötelesek lévén teljesíteni, mint a hivatkozott törvény 11., 12. és 13-ik szakaszaiban foglalt feltételeket: ebből önként következik, hogy ha a 142. §-ban megállapított kötelességnek az állam részéről kinálkozó támogatás daczára sem felelnének meg, akkor előáll azon rendszabály alkalmazása, mely a törvény egyéb, a felekezetekre nézve is kötelezővé tett feltételeinek nem teljesitése esetén, mint ultima ratio, az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 15. §-ában megszabva van. A 10. §-hos. Az e §-ban foglalt rendelkezés azon eshetőség megakadályozására czéloz, hogy az iskola-fentartók az általok eddig saját anyagi forrásaikból kiszolgáltatott tanítói fizetéseket alább ne szállíthassák a végből, hogy a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelése alkalmából államsegélyt vehessenek igénybe, vagy ez után nagyobb államsegélyben részesülhessenek. Ez a praeventiv rendszabály az állam pénzügyi érdekeinek és ez által közvetve az összes állami támogatásra utalt iskola-fentartók jogos igényeinek megóvása végett szükséges; mert mind a két érdek kívánatossá teszi, hogy egyes iskola-fentartók az állam anyagi hozzájárulását csak oly mérvben vehessék igénybe, mint a mint arra a valódi szükség és a kölcsönös méltányossági tekintetek alapot nyújtanak. Különben e rendelkezést az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 143. §. 2-ik bekezdésében foglalt szabványa is indokolja. A 11. §-hos. E szakaszban egyrészt meg van állapitva az eljárás azon esetekben, a midőn az állami támogatás szüksége beáll; másrészt megállapittatnak az állam hozzájárulása fejében, ennek kormánya részére biztosítandó befolyás föltételei. E föltételek nagy fontosságúak és nagy horderejűek egyaránt. De az állami támogatásnak természetes és jogos következményei. Mert, mint ezt a jelen indokolás bevezetésében is kifejtettem, nem férhet kétség azon alapelv helyességéhez, hogy a hol az állam segélyezőleg közbelép, jogosítva is van, saját érdekeinek nagyobb mérvben való biztosításáról gondoskodni, mint ez eddig történhetett. Ezen alapelv alkalmazását javaslatomban az iskola-fentartók önkormányzati jogának lehető legmesszebbre menő kíméletével kívántam érvényre emelni. Azonban mindenesetre gondoskodnom kellett az alkalmazandó tanitók személyét és törvényes képesítettségét illetőleg a legnélkülözhetlenebb KÉPVH. IKOMÁNY. 1892 — 97. I. KÖTET. 21