Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.
Irományszámok - 1892-5. Törvényjavaslat, a községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanitók (tanitónők) fizetésének rendezéséről
156 5. szám. Az 1. §-hoz. Az általános indokolásban érintettem, hogy a fizetéseknek a népoktatási törvényben megszabott minimumnál magasabbra szabását is kívánatosnak tartanám. Azonban az ez irányban tett számitások arra az eredményre vezettek, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 142. §-ának rendelkezésén túl nem mehetek. Mert a 300 írtnak csak 400 frtig való felemelése is sokkal nagyobb terhet róna az állampénztárra, mint a mennyit az egyéb fontos közczélok ellátásának sérelme s a polgárság adóterheinek jelentékenyebb fokozása nélkül elviselni birna. A jelen törvényjavaslattal czélba vett intézkedés pénzügyi következményeinek feltüntetésére álljanak itt a következő' adatok: A hitfelekezeti iskoláknál ez idő szerint 5.278 olyan tanítói állás létezik, a melynek illetménye nem éri el a 300 frtot. Megjegyzem, hogy ezen állásoknál a tisztán tanítói járandóságokon túl a tanítói hivatallal összekötött kántori teendőkért járó illetmények is beszámitvák. Ezen alapon eszközölt számítás szerint a 300 frton alóli fizetések 300 frt minimumig való kiegészítésére 603.455 frtnyi összeg igényeltetik. Ekkora lesz azon teher, a mely a jelen javaslat törvényerőre emelkedése esetén talán egészben, mindenesetre azonban nagy részben az állampénztárra hárul. Ha pedig a fizetések általánosabb és magasabb arányban való emelése és a minimumnak 400 frtban való megállapitása vétetnék czélba, az pénzügyileg a következő eredményre vezetne: 1. Az államilag segélyezett községi elemi iskolák tanítóinak fizetései kiegészítésére 623 állomás után (a mostani összes pótlékok beszámításával — és ide sorozva mintegy 150 állami tanítót is) kerek összegben 32.672 frt szükséges. 2. Az államilag nem segélyezett községi népiskolák tanítóinak fizetésére 387 állás után 24.807 fi-t többlet igényeltetnék. 3. A hitfelekezeti elemi tanítóknál a 300 frton aluli fizetések és a 300 frton fölüliek 400 frtig való kiegészítésére — ha a kántori illetményeket is beszámítjuk, — 9.015 állomás után 1,384.855 frt fedezetre lenne szükség. E szerint a 400 frtos minimum megállapitása esetén a kántori járandóságok beszámításával 10.025 tanitó fizetésének emelésére lenne szükség s e czélra 1,442.334 frtra menő fedezet kívántatnék. Ekkora terhet az állampénztár a mostani viszonyok közt nem bir elviselni és alig lehet rá kilátás, hogy a közelebbi jövőben is, egyéb közérdek csorbítása nélkül elviselhetne. E szerint a pénzügyi szempont arra intett, hogy ezúttal messzebbre menő intézkedés kezdeményezésétől tartózkodjam és meg kellé elégednem azzal, hogy a törzsfizetések az egész vonalon 300 frtra emeltessenek fel. De mig a pénzügyi tekintetek a nagyobb teherrel járó újítástól tartózkodni kényszeritettek, addig a kulturállamok általános viszonyait megfigyelve, nem is tűnt fel a mérséklet határán túlmenő intézkedés elengedhetlen szükségnek. Mert, ha az ausztriai császárság és a cultura tekintetében előkelő Németország és Svájcz viszonyait veszszük szemügyre, ugy azon eredményre jutunk, hogy bár általánosságban a néptanítók ott a mieinknél jobb ellátásban részesülnek, t. i. az átlagfizetés ott nagyobb: a magyarországi tanítók fizetése a most czélba vett intézkedés folytán mégis elérni, vagy legalább megközelíteni fogja az említett államok tanítóinak fizetési viszonyait. Összehasonlítás végett csak röviden idézem azon adatokat, melyek az osztrák, németországi és svájczi viszonyok és saját viszonyaink közti különbségekre világot vetnek. Ausztriában a néptanítók fizetési minimuma a koronatartományok némelyikében alig haladja túl a népoktatási törvényünkben megszabott minimumot. Galiczia, Szilézia ésVorarlberg pedig 300 frttal épen a nálunk divó fizetési fokozaton áll. Meg kell jegyeznem, hogy mig a m 1
