Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.

Irományszámok - 1892-5. Törvényjavaslat, a községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanitók (tanitónők) fizetésének rendezéséről

5. szám. 157 törvényünk nem tesz különbséget tanitó és tanítónő között: addig Ausztria némely tartományában a nö'k azon hátrányos helyzetben vannak, hogy illetményök kevesebbre van szabva és a tanítók illetményeinek 60—80 százalékát teszi. A német birodalomban a néptanítók fizetési illetményei szintén szabályozva vannak és jóllehet a pénzügyi viszonyok ott sokkal kedvezőbb fizetések megszabására lehetőséget nyújtanak : a tanítói fizetés átlaga a vidéki helyeken 855 márka, só't tartományok és kormányzósági kerületek szerint részletezve az adatokat: sok helyütt még ezen országos átlagon is jóval alul álló fizetéseket találunk. Svájcsban a szabályozott fizetések sokféle fokozatai közt a legnagyobb hullámzás tapasztalható. Azonban a fizetési viszonyok alig néhány kantonban mondhatók általánosan kedvezőknek a mieinkhez képest. Ellenben a következő kantonokban a fizetési viszonyok vagy megközelitik a mieinket, vagy pedig ezeknél még kedvezőtlenebbek: Bern, Luzern, Freiburg 800 frank átlaggal; Bázel 700, Nidwalden 650, Tessin 500—600, Neuburg 500—650 frank fizetési fokozatokkal szerepel; Úriban és Obwaldenben 530, Schwyzben 500, Wallisban 400, Graubundenben 340 frankra száll le az átlagos fizetés. Feltűnő a tanítónők hátrányos helyzete a férfi-tanítókkal szemben. Fizetési illetményük mindenütt szűkebbre van szabva. így a tanítónő Bernben és Freiburgban 700, Luzernben 600, Nidwaldenben 370, Wallisban és Úriban 350, Neuburgban 300—450, Schwyzben 300 frank fizetést huz, Tessinben pedig a tanítói fizetéshez viszonyítva */Ö résznyi összeget. Ezen adatok alapján összehasonlítva a helyzetet, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a tanítók anyagi helyzete tekintetében nem vagyunk annyira elmaradva a szomszédos államoktól, — a melyek culturájok ápolására régóta nagy gondot fordítottak, — hogy a miatt anyagi erőnk túlhajtott megterhelésével kényszerülnénk egyszerre nagyobb erőfeszítésre. A jelen törvényjavaslattal czélba vett intézkedés olyan helyzetbe hozza népoktatásunkat, hogy tanítóink anyagi helyzete tekintetében is megállhatjuk az összehasonlítást. Azért bár óhajtandó lett volna, megfelelő anyagi eszközök birtokában, a tanítóság egészére kiterjedő és jelentékenyebb mérvben javitó intézkedést tenni: a javaslatba hozott szerényebb, de kezdeményezésnek elég jelentékeny mód alkalmazása is már nagy haladást jelent; a tanítók igen nagy contingensét érinti és épen a legszegényebb sorsúakra nézve igen jelentékeny jótétemény. Azontúl nem tévesztendő szem elő], hogy a czélba vett intézkedés csak épen a minimumot szabja meg, a mi természetesen nem zárja ki, hogy egyes esetekben az iskola-fentartók anyagi helyzetükhöz képest magasabb fizetésben részesítsék tanítóikat, a mi a jövőben remélhetőleg nagyobb mérvben fog megtörténni, mint eddig. A 2. §-hoz. A néptanítóság "részére a szolgálati idő arányában korpótlékot biztosítani, a tanítók anyagi helyzetének javítása szempontjából igen fontosnak tartom. S ez még talán indokoltabb módja a segítségnek, mintha a fizetés magasabbra stipuláltatnék. A fiatal, kezdő tanitó ugyanis csekélyebb anyagi eszköz birtokában is megélhet; a haladó korral, a szolgálati idő későbbi folyamán van szüksége a tanítónak a fokozottabb jövedelemre, a mikor a család-eltartás gondjai és terhei beállnak. A korpótlék megállapítását méltányossá teszi továbbá azon körülmény, hogy a néptanító csak a legritkább esetben részesül előléptetésben; legnagyobb részük egész életén keresztül egy helyhez és álláshoz van kötve. A korpótlékról az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. nem rendelkezik. És eddigelé a tanítóknak csak kis része — leginkább fejlettebb viszonyok közt lévő városokban — részesül e kivételes kedvezményben. Csak az állami- és államilag segélyezett népiskolák tanítói élveznek általában korpótlékot, mely ministeri szabályrendelettel van szabályozva. Addig, míg a szolgálati korpótlék ügye törvényhozásilag általánosságban rendeztetnék, legczélszerííbbnek látszik és teljese"