Képviselőházi irományok, 1887. XXXI. kötet • 1199-1223. sz.
Irományszámok - 1887-1211. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1892. évi állami költségvetésről
1211. szám. 187 Az előirányzat mérlegének: ugy feleslege, mint annak csekély (1.730 írttal) javulása pénzügyi politikánk és tárgyalásaink főeredményeképen nem tekinthető. Nagyon fontos és örömteljes tény ugyan a mérleg egyensúlyának fentartása és erre bizonyára akkor is törekedtünk volna, ha az előirányzat nem azzal záródik vala; de magának a feleslegnek nagysága államháztartásunk czélját nem képezheti; annak czélszerű, a nemzet gazdasági erejével arányos, az állami feladatoknak pontosan megfelelő és szilárd alapokon nyugvó berendezése — az egyensúly mellett — a fődolog. Es midőn ebből a szempontból biráltuk az 1892. évi állami költségvetés előirányzatát, tapasztaltuk, hogy a kiadások jelentékeny szaporulatával minden tárczában úgyszólván a természetes fejlődés és kikerülhetlen szükségek alapján találkozunk. Pedig nagyobb szabású reform még abban keresztülvive nincs; csak az állami tisztviselők javadalmazásának szabályozása czímén van 1,125.000 frt mint kezdeményezés azon feltevésben felvéve, hogy az annak alapját képezendő törvényjavaslat, az állami közegek javadalmazásának szükséges és megérdemlett javítása érdekében megfelelő formában törvényerőre emelkedik. így tehát ez a tétel is csak feltételes kezdeményezés, melyet mi is csak azon esetre ajánlhatunk elfogadásra, ha az alapjául szolgáló törvényjavaslat elfogadtatik; de már itt megjegyezzük, hogy e költség csak félévre lévén előirányozva, kétakkora; sőt a későbbi évek folyamán -~ a pénzügyminister ur nyilatkozata szerint — még nagyobb lesz, ha egészen érvénybe lépnek az alapját képező intézkedések. Függőben tartandók még a közösügyi kiadásokra a rendes és rendkívüli költségvetésben egyaránt felvett — és szintén emelkedett — tételek is; mert azokat a megszavazásukra illetékes közösügyi bizottságok még nem tárgyalták. így csak a mérlegre való tekintetből lőnek felvéve. E tárgyalás eredménye alapján lesz annak idején, kormányi előterjesztésre, abban a helyzetben a pénzügyi bizottság, hogy a végleges összeg felvételére a t. képviselőháznak javaslatot tehessen. Azonban ugy ezen kiadásokon, mint a vasúti államosítással járó — üzemi és államadóssági — nagy költségszaporulaton kivül: a ministeriumok központi és kül-közegeinek létszáma szaporodik és költsége is (az államvasút kivételével, az üzemi költségekkel együtt) — több, mint % l J* millióval — tetemesen emelkedik. Hogy a honvédség ide nem számított nagy kiadási emelkedését ne is említsük, szaporodik a kiadás; mert egyfelől: a kormányzati és közigazgatási teendők jelentékenyen szaporodtak; másfelől: pl. a fogyasztási és italmérési adók keselése, ellenőrzése, valamint az adózók — adó- és illetékügyi — pontos kiszolgálása, érdekeinek biztosítása, nagyobb személyzetet tesz szükségessé és mi ezt — a részletekben indokoltan — az előterjesztett arányban szükségesnek és elfogadandónák is véleményezzük. Ha itt is reámutatunk e körülményre, annak magyarázata az, hogy még az állami szervezet jelen alakjában is miképen mutatkozik a teendőkkel és fejlődéssel maga a. kezelési költségnövekedése is; hogy természetesnek tüntessük fel azt, ha mélyebbre ható és tervszerűbb reformok eszközöltetnek, azok sem lesznek tetemes kiadások nélkül eszközölhetők; tehát az államháztartás fedezeti részének jó kezelésére és fejlődésére, e szempontból nagy szükségünk lesz. Az arany felpénzét a pénzügyminister 18°/»-kal vette fel a kiadások rovatán, daczára annak, hogy a vámbevételek közt 16%-kal szerepel az. Kivételesen elfogadhatónak tartjuk az eltérő előirányzatot azért, hogy lehetőleg ki legyen zárva e czímén is a túlkiadás. Minthogy e költség 36 millióra megy: minden megtakarított l°/» 350.000 frtot meghalad. De egyúttal e kiadás természete fentartja a valutarendezés szükségét és lehetőségét is. E tekintetben a pénz ügyminister ur nyilatkozataiból meggyőződtünk, hogy e nagy műveletre kellő előkészületeket tett; hogy létesítésén folyton dolgozik és — ha kedvezőtlen fordulat vagy váratlan nehézség meg nem hiusítja reményét — annak létesítését alkalmas viszonyok mellett várhatjuk is. 24*
