Képviselőházi irományok, 1887. XXXI. kötet • 1199-1223. sz.

Irományszámok - 1887-1211. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1892. évi állami költségvetésről

188 1211. szám. Nemcsak pénzügyi szempontból kell erre súlyt fektetnünk, de azért is, mert közgazdasági és hitelviszonyaink fejlődésével és növekedő szükségeivel napról-napra jobban érezzük a papir pénz kényszer-árfolyamának és mostani pénzrendszerünknek békóit és a hitelpolitikára is gyakorolt mesterséges hatását. A nyugdíjak egész összege főleg azért növekedett 415.000 frttal, mert a ministerek eleget tettek a t. ház azon határozatának, hogy azok alapja »a tényleg bekövetkezhető« létszámra fektettessék. Felemlitendőnek tartjuk végül a kiadások közt azt, hogy 7,531.000 frt van — elszórtan — a költségvetésben adósságtörlesztésre felvéve; a mi az egyensúly szilárd alapja és fentartása mellett, bizonyára egyik jele — most már csakis a rendes bevételekből eszközöltetvén a törlesztés — pénzügyeink kedvező fejlődésének. Be kell jelentenünk a t. képviselőháznak azt is, hogy a pénzügyminister ur a némely államadóssági czímletek conversiójáról szóló jelentésének benyújtását legközelebbre kilátásba helyezé. A bevételek előirányzatára nézve csak azon megjegyzéssel akarjuk fentebb előrebocsátott észrevételünket — azok előirányzati alapjára nézve — kiegészíteni, hogy főleg az egyenes adóknál, fogyasztási adóknál, italmérési jövedéknél és dohány-bevételnél az előirányzat ugy van készítve, hogy azt (a múlt évi és folyó évi eredmények szerint) több millióval haladhatja meg a valószínű eredmény. És ezt az előirányzati módot most nemcsak a fedezet biztossága szempontjából alkalmazta a pénzügyminister és fogadta el a bizottság, hanem még két más okból. Az egyik az, hogy némely adónem (pl. bor-, petroleum-adó) és az italmérési jövedék — az utóbbi a kizárólagos jog megszűnésével — csökkenésnek van (változott viszonyok folytán) alávetve; tehát nem tekinthetők magasabb arányban, mint a hogy előirányozva vannak, állandó és biztos jövedelemnek és kár lenne egy-két év kivételes kedvező eredményét állandó bevételnek tüntetni fel. Másik ok az, hogy ha 1892-ben e kedvezőbb eredmény megmarad is, illetőleg be is áll; ez ép ugy, mint a kiadások némelyikénél, pl. agiónál esetleg eszközölhető megtakarítások, nagyon czélszerűen fogják nevelni a pénztári készleteket, melyek egy részének, az államadóssági conversiókkal elért eredménynyel együtt, rendeltetése a valuta rendezésének előmozdítása. Azt hiszszük, hogy ily módon kettős czélt érünk el; megóvjuk a jövendőt a fedezet tekintetében a csalódástól és előmozdítjuk a valutarendezésnek rendes forrásokból való lehetővé tételét. A nagy pénztári készletek tartását és szaporítását csak ez a körülmény gazolja. Az előbbi szempont annál figyelemreméltóbb, mert az adó és illetékügyi reform is előttünk áll és annak eszközlését sem odázhatjuk tovább el. Már pedig ezek czélja — rendezett államháztartás mellett — nem lehet a terhek fokozása, hanem azoknak egyenletesebbé tétele; szélesebb, egyöntetűbb és igy biztosabb alapra fektetése. A pénzügyminister ez irányban hangsúlyozta is az egész kereseti adó, ezzel kapcsolatban: az általános jövedelmi pótadó, valamint a lottó- és illetékszabályok reformjának sürgősségét. Már pedig: tagadhatatlan az, hogy állami bevételeknél az e reformokkal járó alap- és százalék-változás — fokozás helyett — mindig hullámzást, sőt ideiglenesen visszaesést is okozhat az eredményekben. Tehát indokolt csak oly mértékben számítani a bevételekre, a milyenben az átmeneti időkben is befolyhatnak. De nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy e szükségesnek ösmert és folyton hangsúlyozott reformok az államra nézve biztos jövedelemmel és a polgárokra nézve igazságosabb teherviseléssel csak ugy eszközölhetők, ha mindazon állami és önkormányzati közegek, melyek az illető adók és illetékek kivetésébe és kezelésébe befolyni hivatva lesznek, ugy lesznek szervezve, minősítve és ellenőrizve, hogy a kettős czélt, a biztos állami jövedelmeket és az