Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.

Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

1146. szám. 51 Az érvényben lévő házszabályok 71. §-ának a) pontja ugy a vesztegetést, mint pedig az etetést és itatást, ha azt a képviselő vagy megbízásából más valaki követte el, olyannak tekinti, mint a mely a választás érvénytelenítését vonja maga után. Daczára annak, hogy ugy az idézett törvénynek, mint pedig a házszabályoknak vonatkozó szakaszai e cselekmények körét azon tág, részben határozatlan terjedelemben állapították meg, a mint ezt fentebb jeleztem; ugy a bírói gyakorlat, a mennyiben értesülve vagyok, mint pedig maga a képviselőház, a választási visszaélés fogalmát a cselekmények egész sorozatára nem terjesztette ki s azokat részben nem tekinti büntetendőknek, részben pedig azoknak magára a választásra érvénytelenítő hatást nem tulajdonit. A javaslat czélját kétségtelenül az is képezi, hogy a választási visszaélések lehetőleg megakadályoztassanak. És ha ez teljes mérvben nem sikerülhet is, legalább azoknak szándékolt hatása az adott esetben a választás érvénytelenítése által szüntettessék meg. A mi a javaslatban indítványba hozatik, tekintettel erre az általános felfogásra és változatlanul követett gyakorlatra, — tekintettel a választó kerületek területi és közlekedési viszonyaira, — és a törvényeinkben megszabott összpontosított választási rendszerre lőn megállapítva. A javaslat 7. §-ában nem tekinti a vesztegetés és az etetés és itatás fogalma alá esőknek a választóknak a választás helyére való szállítását és az onnét való visszaszállítását, és azon kerületekben, a melyek több községből állnak, a választóknak a választás helyén a szükséges ellátásban részesítését, valamint azt, ha a választók zászlókkal és jelvényekkel láttatnak el. A mire a törvényhozásnak törekednie kell, az; hogy ezen megengedett esetek visszaélésekké ne. fajuljanak s azok ürügyül ne szolgáljanak arra, hogy e czímen vesztegetés vagy etetés és itatás történjék. A mi a szállítást illeti, alig állitható, hogy ebben oly előny nyújtása rejlenek, a mely a választót szavazatának mikénti gyakorlása tekintetében befolyásolná. Ezzé csak akkor válnék, ha a természetben teljesítendő szállítás helyett a választónak készpénzben való megtérítés adatnék; a mit pedig a javaslat határozottan kizár. A vesztegetés lehetősége és veszélye fenforoghat azon esetben, a midőn a szállításra a kérdéses választókerületben szavazásra jogosult egyén fogadtatik fel. A javaslat 7. és 8. §-aiban foglalt intézkedések azonban ezek lehetőségét kizárják. A fuvardíjak ugyanis szabályrendeletben nyerik meghatározásukat. A megállapított fuvardíj, a teljesítménynek a helyi viszonyok és évszakok figyelembevételével való oly megtérítését képezi, a mely a vesztegetést, a szolgálat és ellenszolgálat arányossága mellett kizárja. A szabályrendeletben megállapított fuvardíj túllépése, a cselekményt vesztegetéssé minősíti. A javaslat a választóknak a választás helyén és ideje alatt való szükséges ellátását megengedi. Készpénzben való megtérítés adása itt is kizáratott, főleg abból az okból, mert az könnyen a vesztegetés elleplezésére lett volna felhasználható. Indokát ez intézkedés részben a már fent előadottakban,-részben az összpontosított választási rendszerben s ennek folyományában találja, a mely a községek szerinti felhívást és szavazást ismeri és szükségessé teszi, hogy a választók a választás színhelyén együtt tartassanak s elszéledésük lehetőleg kerültessék. Az ellátásnak azonban etetéssé és itatássá fajulnia nem szabad. Mérve: a szükségben rejlik, a melyet a bíróság a helyi viszonyok gondos figyelembevételével esetről-esetre állapit meg és a melyet általános ismérvekhez kötni, a mint ez a fuvardíjnál történt, nem lehetett. Igaz, ezen ismérv nélkülözi a teljes határozottságot. De az ellátás mérvét a törvényben 7*