Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.

Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

1146. szám. 93 hogy az elkövetési cselekmény mindhárom esetben tudva, valótlan tények előterjesztésében áll; hogy mindhárom esetben a panasz, kérvény vagy ellenkérvény eljárás alapjául szolgált. A cselekmény irányulhat a képviselő vagy valamely jelölt ellen, a midőn érvénytelenségi okként annak cselekménye h^zatik fel. Ez föltételezi, hogy a képviselőről vagy más jelöltről oly cselekmény elkövetése vagy abban való részesség állittassék, a mely a 3. §. 2—7. pontjában foglalt érvénytelenségi ok valamelyikének tényálladékát megállapítja. Vizsgálat tárgyává kell tenni azt, vájjon a 153. §-ban ezen tényálladék tekintetében megállapított vétség a B. T. K. szabványaival szemben külön meghatározást nyerhet-e, avagy azok egyikében vagy másikában benfoglaltatik s annak a fent előadott módon való elkövetése egyébként is büntetendő cselekményt képez s mint ilyen, büntetéssel sújtva van-e? A bűncselekmények két faja az, a mely e tekintetben a vizsgálat szempontjából figyelembe jöhet: a hamis vád s a rágalmazás és becsületsértés, A hamis vád, az ily cselekmények elkövetésének tudva valótlan állítása által kizártnak veendő azon fogalommeghatározás folytán, a mely a B. T. K. 227. §-ában foglaltatik. De ettől eltekintve, a hamis vád büntette vagy vétsége már az okból sem foroghat fenn, mert a 2—7. pontokban foglalt érvénytelenségi okoknak nem mindegyike felel meg a B. T. K. valamelyik büntetendő cselekményének. Azon esetekben is, a melyekben az érvénytelenségi esetek tényálladéka azonos valamely büntetendő cselekmény tényálladékával, ezen eljárásban nem mint ilyen szerepel, hanem mint attól teljesen függetlenített, s az eljárás czélja nem a büntetendő cselekmény megállapítására, hanem a tényálladéknak mint érvénytelenségi oknak és az ahhoz fűzött közjogi következményeknek meghatározására irányul. A panasz, kérvény vagy ellenkérvény nem bir a feljelentés természetével s a tény állítása nem valamely személy ellen irányuló vád emelése. További kérdés az, vájjon ezen eset mennyiben állapit meg rágalmazást vagy becsületsértést ? A B. T. K. 266. §-ának első bekezdése értelmében: »Rágalmazás vagy becsületsértés miatt bűnvádi eljárásnak nincs helye: ha a tény vagy gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag, tárgyalás alkalmával szóval vagy ügyiratokban állíttatik, illetőleg használtatik; vagy ha a becsületsértő következtetések az ügyben felmentő tényekből vagy körülményekből származtatnak.« Az érvénytelenségi okot megállapító cselekmény mint tény, panasz, kérvény vágy ellenkérvényben állíttatik; már pedig ezen utóbbiak kétségtelenül az »ügyirat« természetével bírnak. Állíttatik a képviselővel vagy más jelölttel szemben,, a ki a Curia vagy a képviselőház előtti eljárásban, mint az arra közvetlenül befolyást gyakorló, legalább formai értelemben az >ügyfél« fogalma alá esik. A második eset az, midőn a választásnál hivatalosan közreműködő közeg cselekménye vagy mulasztása hozatik fel érvénytelenségi okkép. Ezen esetben a hamis vád kizárása tekintetében ugyanazon szempontok jöhetnek figyelembe, a melyek a képviselő vagy más jelölt tekintetében felhozattak. A midőn a kérvény ezen közeg ellen is intéztetett, a Curia a 123. §, alapján az illetőt pénzbirsággal büntetheti, a mely esetben oly kötelességmulasztást állapit meg, a mely a fegyelmi vétség tényálladékának megfelel. Ezen esetben állitható, hogy a hamis vád ismérvei forognak fenn, a mennyiben a közegről, tudva annak valótlanságát, oly fegyelmi természetű vétség elkövetése állíttatik, még pedig oly hatóság előtt, a mely hatóság ép az által, hogy a kérvény ezen közeg ellen is Intéztetett, hivatva van az állított kötelességmulasztást nemcsak mint érvénytelenségi okot, hanem egyúttal mint fegyelmi vétséget is megállapítani s ugyanezen eljárás keretén belül a fegyelmi természetű büntetést is kiróni.