Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.

Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

94 1146. szám. Ez okból vétetett fel a 153. §-ban ezen kitétel; »a mennyiben súlyosabb beszámítás alá eső büntetendő cselekmény fenn nem forog.« E 153. §. utolsó bekezdése értelmében vétséget képez s 1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki a fenti módon és czélból hamis tartalmú nyilatkozatot vagy bizonyítványt állit ki, a mennyiben az a képviselőház vagy a Curia előtti eljárásban használtatott. A B. T. K. 266. §-a értelmében, rágalmazás vagy becsületsértés miatt bűnvádi eljárásnak nincs helye — még pedig tekintet nélkül az állító félre — ha az az ügyre és ügyfelekre vonatkozik, vagy az ügyben felmerülő tények vagy körülményekből származik. A BTK. hivatkozott §-a értelmében a mentesség azon felet, a ki az ily nyilatkozatot használja, föltétlenül megilleti. Kétség csak a kiállító személy büntethetőségére nézve merülhet fel. De ugy ezen, mint a másik két esetben, a BTK. 266. § ában foglalt mentességet a tudva alaptalan kérvényre vagy panaszra, a fenti feltételek fenforgása mellett kiterjeszteni, nem indokolt. A rosszhiszeműleg tett ilynemű kérvényezési és panasz-emelést lehetőleg meg kell akadályozni. A megakadályozás egyik módja az lett volna, a teljesen alaptalan kérvény vagy panasz benyújtóit pénzbirsággal sújtani. Ezen mód azonban a legtöbb esetben, a kérvényezők vagyoni viszonyai miatt teljesen hatálytalannak bizonyulna. Ha tehát a kérvényezőkkel szemben ily esetben a személyes felelősséget érvényre akarjuk juttatni, magát a cselekményt kell büntetendőnek minősíteni; annál is inkább, miután az magánszemélyek becsületét támadja meg, a mit teljesen megtorlatlanul hagyni nem lehet. A javaslat ennek daczára a fenti cselekményeket nem minősíti annak s a büntethetőség feltételeit azoktól eltérően állapítja meg és alkalmazkodik az ügy és eljárás különleges természetéhez. A 153. § ban meghatározott vétségnél megkívántatik, hogy az állitó annak valótlanságát tudja. Ezen ismérv indoka abban rejlik, hogy annak elhagyása a kérvényezési jog és az az elleni védelmet nagy mérvben megnehezítené. De a mentesség határát a tény roszhiszemű állításában találja, a melyet választási ügyekben büntetlenül hagyni, czélszerűnek nem mutatkozott. A büntetendő cselekmény ugyan az igazságszolgáltatás ellen irányul, de praedominál benne a magánszemélyek becsülete ellen irányuló támadás. Ennek folytán a bűnvádi eljárás a sértett fél indítványától volt függővé teendő, az indítvány előterjesztése határidejének kezdőpontja pedig az érvénytelenítési eljárás befejezési időpontjára volt teendő. (153. §.) A B. T. K. VIII. fejezetében foglalt s büntetéssel sújtani rendelt választási visszaélések megtorlásának egyik akadályát, a B. T. K. 183. és 189. §-aiban szabályozott elévülési idő képezte. A B. T. K. 183. §-a értelmében: »A 181. és 182. §§. eseteiban bűnvádi eljárás csak akkor indítható meg, ha a visszaélés ellen a választás alatt, vagy legfölebb 8 nappal a választás eredményének kihirdetése után a küldöttség vagy az ezt kiküldő hatóság előtt felszólamlás történt.« Ezen rendelkezés folytán a 181. és 182. §-okban foglalt büntetendő cselekmények a legtöbb esetben megtorlás tárgyát nem képezhetik. Mert a szavazási rovatos iveknek a valóságtól eltéröleg történt vezetése föltételezi, hogy az érdekelt választók ezen okiratok eredetijeit megtekinthessék, vagy maguknak azokról hiteles másolatot szerezhessenek.