Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1093. Törvényjavaslat, a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltásáról
1093. szám. 67 »Ezen átlagos 1 összeg a társaságnak évi járadékként az eredeti engedély idejének lejártáig félévi részletekben arany- vagy ezüstpénzben fizetendő ki.« »Egyébiránt a beváltás után 3 hónap alatt a társaságnak mindazon visszafizetések, melyekhez a 15. czikk szerint az engedély lejártakor jogot tarthatna, érczpénzben fognak kifizettetnie Az engedélyokmánynak imént idézett 15. czikke pedig felsorolván azon ingatlanokat, melyeknek az állam az engedély megszűntével, vagy a beváltás esetén az évjáradék fejében élvezetébe lép, — az ingóságokra nézve kiköti, hogy: »A mi az ingóságokat, úgymint: mozdonyokat, vasúti és közúti kocsikat, mozgógépeket, műszereket, égö, vagy más mindennemű anyagszerkészleteket illeti, azok a társaság által bizonyos, megállapított, vagy egyik fél kívánságára szakértők által meghatározandó becsáron adandók át az államnak.« Az imént előadottak alapján a következőket kell constatálnunk: A társaságot megváltás fejében évi járadék illeti meg, tekintet nélkül a vonalakba fektetett tökére. Ez a töke csak akkor veendő figyelembe, ha az évjáradék, mely a fentemiitett öt évi átlagból kikerül, kisebb, mint a befektetett töke 57*%-a. Ha azonban a fentiek szerint kiszámítandó évjáradék nagyobb a töke 5V»Vo ánál, akkor a tokebeli számítás irreleváns; mi azt jelenti, hogy azon esetre, ha a társaság bármily befektetett töke-vagyonnal 57»V©-nál nagyobb átlagos jövedelmet tudott elérni, neki erre a jövedelemre van és pedig mint minimumra igénye. E mellett pedig számításba veendő az, hogy az utóbb idézett engedélyokmányi kikötés azon előnyt biztosítja a társaság részére, hogy az állatni megváltás esetén a fentebbi minimumok valamelyike alapján megállapítandó megváltási összegen felül az anyagkészletek értéke egészen; a forgalmi eszközök értéke pedig az értékcsökkenés levonásával, azonban csak a régi vonalak után és pedig a 14. czikk utolsó pontja szerint a beváltás után 3 hónap alatt készpénzben lesz a társaságnak kifizetendő. A temesvár-orsovai és vágvölgyi. valamint a másodrendű vonalak forgalmi eszközei után a társaság nem igényelhet ily külön kárpótlást, mert az illető engedélyokmányokban ki van kötve, hogy a megváltási évjáradék fejében a forgalmi eszközök további megtérítés nélkül az államra szállnak. A kérdésben forgó 15. czikk határozmánya tehát a megváltásnál figyelmen kivül alig hagyható és pedig annál kevésbbé, mert a mint már említeni, szerencsénk volt, az évjáradék megállapításánál első sorban az átlagos évi jövedelem és nem a tökebefektetés a mérvadó. A régi vonalak forgalmi eszközeinek, melyekben a forgalom emelkedése következtében a legújabb időkig beszerzett forgalmi eszközök is benfoglaltatnak, — értékcsökkenés czímén alig lehet többet, mint 25%-ot levonásba hozni, s igy ezen a czímén a régi vonalak forgalmi eszközeinek fent kimutatott 21,763.216 frt 20 krnyi beszerzési költségeiből azok 75°/ 0-a, vagyis . . 16,322.412 frt 15 kr., az anyagkészletek czímén pedig, miután ezek a gyors felhasználás következtében értékcsökkenésnek alig vannak kitéve, a megváltás tárgyait képező vagyonértékek közt kimutatott egész összeg, vagyis . . 2,096.123 frt 47 kr., együtt tehát . . '. 18,418.535 frt 62 kr. volna a társaságnak a megváltást követő 3 hónap alatt kifizetendő. Ezeket elörebocsátva, lássuk, miként alakul a megváltási évjáradék, ha a megváltás alapjául az engedélyokmányszerü hét. illetve öt évi tiszta jövedelem átlaga vétetik alapul. 9*
