Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1093. Törvényjavaslat, a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltásáról
66 1093. szám. Az épités alatt álló ipolyság-balassagyarmati vonal hossza 29 km.; a morvavölgyi vonalé pedig 84'g km. A mozdonyok száma — ezek a számok esetleg még rectificálandók lesznek — volt 291 első-és 35 másodrangú; együtt 326 db. személykocsik . 468 » teherkocsik 6.054 » podgyász- és postakocsik 247 » A hajó-állomány állott: 5 gőzösből, 25 uszályhajóból, 7 kikötőhajóból, melyek bevonása után a m. kir. államvasutak jelenlegi hajóállománya 13 gőzösből, 45 uszályhajóból és 15 kikötőhajóból álland. A 3, c\ikkhe\. A társaságnak az állam által 75 éven át, vagyis az engedély hátralévő tartamára előleges félévi részletekben fizetendő megváltási évjáradék, 10% adóval együtt, 10,665.000 forintban, az emiitett adó levonásával pedig a tulajdonképi tiszta évjáradék: 9.598.500 forintban osztrák érték állapíttatott meg, mely évjáradéknak két első részlete, tekintettel arra, hogy a megváltás folyó évi január hó 1-ére visszaható erővel eszközöltetik, már a folyó évben, — a két utolsó évjáradéki részlet pedig 1965. évi január 1-én, illetve július 1-én kerül kifizetésre; a társaság azonban biztosíttatnék, hogy ha a mindenkori esedékesség előtti hónapban az aranyagio átlaga 117% ot meghaladna, ez esetben a fentebbi tiszta évjáradéknak egy része után, mely körülbelül az átadott vagyonértékekre eső elsőbbségi kötvények hányadának felel meg, s mely félévenkint 3,250.000, illetve az egész évre 6,500.000 aranyforintban állapíttatott meg, az aranyagio százalékos emelkedésének megfelelő felülfizetésben fog részesülni. Az utóbb emiitett felülfizetéstöl eltekintve, kereken osztrák értékű 9,600.000 forintra rúg tehát azon megváltási évjáradék, melyet a kormány a megváltás tárgyainak egyenértékeként vélt megállapíthatni. Mint már fentebb jeleztük, ezen évjáradék alatta áll azon minimumnak, melyre a társaságnak 1895-ben az állami megváltási jog érvényesítése esetén, minden körülmények között igénye lenne, minthogy a hátralevő 3V« évre sem az építési töke, sem az üzleteredmények alakulása nem állapitható meg biztosan, — fentebbi felfogásunkat az által véljük igazolhatni, ha kitüntetjük, hogy mikép alakulna az állami megváltási összeg az esetben, ha a megváltási jog a jelen szerződés szerint meghatározott időpontban, vagyis folyó évi január hó elsejével, de nem barátságos egyezkedés utján, hanem az 1882. évi szerződés és az engedélyokmány illető kikötései alapján állapíttatnék meg ? A szerződésnek erre vonatkozó 2-ik c\ikke így szól: »A megváltási ár meghatározása czéljából az 1855 évi január hó 1-én kelt engedélyokmány 14. czikkének határozatai szerint, csakis a társulat magyarországi vasutvonalai tiszta jövedelmének alapul vétele mellett megállapíttatik azon évjáradék, mely a vonalak megváltása fejében a társulatnak fizetendő lesz, ezen járadék azonban az alább említendő eset kivételével nem lehet csekélyebb azon tökének öt és fél (5 1 /*) °/»-ánál, mely a társulat által előterjesztendő és a magyar kormány által jóváhagyandó kimutatások szerint a megváltás évében a magyar vonalakba befektetve lesz«. Ezen minimalis évjáradék, az idézett szerződési czikk további kikötései szerint, azon feltételhez köttetett, hogy az 1882. szerződést követő első három évben a magyar vonalak tiszta jövedelme azok befektetési tökéjének ugyanazon (57»%) kamatlábát elérje, vagy, meghaladja — minthogy azonban ezen feltétel az 1883—1885. évi üzleteredmények szerint tényleg megvalósult, a szerződés erre vonatkozó pontja tárgytalan. Az engedélyokmánynak a szerződésben idézett 14. czikke pedig a következőket határozza: »A beváltási ár meghatározása czéljából a vállalatnak a valóságos beváltást megelőző hét év alatti tiszta évi jövedelmei felszámittatnak, ezen összegből a két legmostohább év tiszta jövedelme levonatik és a fenmaradt öt év átlagos tiszta jövedelme arany- vagy ezüstpénzben kiszámittatik.«
