Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1139. Törvényjavaslat, a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanitóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875:XXXII. törvényczikk módositása tárgyában
368 1139. szára. Mindazonáltal tekintetbe véve az 1875:XXXTI. t.-cz. 31. §-ában nyújtott kedvezmény által teremtett helyzetet, a külön nyugdíjalappal rendelkező iskola-fentartóknak és általuk alkalmazott tanítóknak már szerzett jogait a jelen törvény által is épségben kellett tartani, oly kikötéssel azonban, hogy a saját nyugdíjintézetükbe a jelen törvény hatályba lépte után felveendő tanítók részére azok nagyobb megterheltetése nélkül legalább is azon előnyöket tartoznak biztosítani, melyeket a jelen törvény nyújt. Ha azonban záros határidő alatt nem nyilatkoznának, vagy a megjelölt feltételeket elfogadni nem akarnák, vagy képesek nem volnának, a jelen törvény hatályba lépte után alkalmazandó, vagy a már alkalmazott, de bármely oknál fogva saját nyugdíjintézetükbe tényleg fel nem vett tanitók, valamint ezeknek állomásai után az iskolafentartók az orsz. tanítói nyugdíjintézet tagjaivá lenni tartoznak. 13. §-hoz. Ezen szakasz a törvény hatálybaléptének időpontját határozza meg és azon kedvez» ményt nyújtja, hogy a hatályba lépés időpontjától kezdve nyugdíjba lépő tanítóknak az 1875 : XXXII. t.-cz. értelmében 1870. évtől számítandó szolgálati évei arányában a végellátási igények egészen az országos tanítói nyugdíjalap terhére fognak számításba vétetni és csupán az 1870. év előtti szolgálatok arányában terhelik a régebbi kötelezetteket, holott ezelőtt az 1875. évet előzőleg szolgálatban volt tanitók és özvegyeik csakis az 1875 : XXXII. t.-cz. által biztosított igényeket nyerték az országos tanítói nyugdíjalapból, mig a végellátásnak a fizetés arányában való kiegyenlítése a régebbi szabályok értelmében kötelezett iskola fentartót terhelte, a mi által nem ritkán tetemes teher hárult az iskola-fentartókra, melyből most jó részben szabadulnak. 14. §-hoz. A jelen törvény életbeléptétől számítandó 10 év elteltével új mathematikai mérleg készítése nem csupán az ellenőrzés szempontjából, hanem azokból is szükséges, hogy az orsz. tanítói nyugdíjalap akkori állapotához képest esetleg új törvényhozási intézkedések megtehetők legyenek, azon elvek szem előtt tartásával, hogy egyrészt, ha a nyugdíjalap gyarapodása ezt megengedi, első sorban a nyugdíjalap tagjainak hozzájárulása leszállítandó leszen és hogy másrészt ellenkező esetben az államkincstárra a jelenleginél nagyobb teher ne háruljon. 15. §-hoz. E szakasz a végrehajtási záradékon kivül felsorolja a régibb törvény ama szakaszait, melyek a fentebbiekhez képest hatályon kivül helyezendök. Különösen meg kell jegyeznem, hogy érvényen kivül volt helyezendő az 1875 \ XXXII. t.-cz. 38. §-a, mert a nem állami tanitó és óvóképezdék okleveles tanárai*máig sem vették igénybe az idézett törvény 38. §-a által megadott lehetőséget a nyugdíj biztosítására, ezenfelül pedig czélszerübbnek is látszik ezen tanárok nyugdíjügyét az autonóm felekezeti és községi középiskolák tanárainak nyugdíjügyével kapcsolatosan rendezni. Záradék. Az orsz. tanítói nyugdíjalap revíziójához szükségesnek mutatkozott számitások végzésével szakközegek bízattak meg. •/. A számitások végeredménye a •/. alatt csatolt mathematikai mérlegben foglaltatik, mely •//. mérlegnek felvilágosító indokolása a •//. alatt zárt Észrevételekben nyujtatik. Az alapelvek, a melyeken a számitás nyugszik, azonosak azokkal az elvekkel, a melyeken életbiztosító intézetek szokták mathematikai mérlegüket készíteni. A számitás lényege abban
