Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.

Irományszámok - 1887-1139. Törvényjavaslat, a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanitóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875:XXXII. törvényczikk módositása tárgyában

1139. szám. 369 •áll, hogy az összes várható bevételek és az összes várható kiadások egy és ugyanazon időpontra vannak reducálva, t. i. 1890. évi január hó 1-ére. (Eredetileg ugyanis az új törvény életbeléptetését már a most elmúlt 1890. év folyamában reméltem elérhetőnek.) Életképes lesz az orsz. tanitói nyugdíjalap, ha a várható bevételeknek erre az időre szóló pénzértéke és a már meglevő pénzalap együttvéve a várható kiadásoknak ugyanerre az időpontra számított pénzértékével egyenlő. Miután pedig a mathematikai mérleg szerint a bevételek 3.453 frt 80 krral túlhaladják az évi kiadásokat, annálfogva az orsz. tanitói nyugdíjalap életképessége ellen kifogás nem emelhető annál kevésbbé, mert az emiitett Észrevételekben a számítás biztosságának emelésére az 1—9. pontok alatt felsorolt jövedelmi bevételek a mathematikai mérleg megállapításánál figyelembe nem vétettek. Ezen alapelveken eszközlött számításoknál a következő feltételek és határozatok voltak irányadók. a) Tanítókra szóló határozatok: 1. a) a tanitó nyugdíjának megállapításánál a fizetés szolgál alapul. Ennek minimuma 300 frt. 2. Tiz évi szolgálat után a nyugdíj a fizetés,, illetve 300 frt, mint legkisebb nyugdíjigény 40% ával egyenlő. Innen a nyugdíj évi összege minden szolgálati évvel a fizetés 2°/oával növekszik. 40 évi szolgálat után a tanitó teljes fizetésével nyugdíjazható. 3. Évi járulékképen minden tanitó, tehát a 300 frtnál magasabb nyugdíjra igényt tartó is, eltéröleg az 1875 : XXXII. t.-cz. 29. §-ának 2-ik pontjában megállapítottaktól, fizetésének csak 2%,-át fizeti. b) Özvegyekre szóló határozatok: 1. Az7özvegynőnek adandó segélypénz évi összegének megállapításánál a tanitói pályán működő házastárs maximalis nyugdíja, tehát ennek fizetése szolgál alapul. 2. A tanitó 10 évi szolgálat után bármikor bekövetkezhető halála esetén az özvegy elhalt férje fizetésének 600 frtnyi összegéig 50%-át, 600 frton felüli összeg után 20%-át kapja évi segélyösszegül. 3. Ha a tanitó .már nyugdíjas állapotban hal el, az özvegy a b) és 2. alatt említett segélyösszeg élvezetébe lép. c) Gyermekekre szóló határozatok: 1. Ha az anya él és özvegyi segélyt húz, egy gyermek levonásával mindenik után 16-ik életkorukig anyjuk özvegyi segélypénzének V

6-a jár. 2. Ha az anya működött a tanitói pályán, mivel az atya özvegyi ellátást nem nyerhet, a gyermekek szülőtlen árvákul tekintendők és árvagyámpénz alaptétele akként számítandó, mintha az atyát özvegyi ellátás illetné. 3. A teljesen szülötlen vagy a törvény értlemében ilyenekül tekintendő árvák az özvegyi segélypénz 7<s-án felül még 25 frtot, ha mindkét szülő a tanitói pályán működött, mindenik után számítandó V«-on felül 50 frtot kap. 4. Ha azon szülő, ki után a végellátási igény származik, már nyugdíjas állapotban hal el, minden gyermek az 1., 2. illetőleg a 3. alatt emiitett gyámpénz élvezetébe lép. Budapesten, 1891. évi július hó 15-én. Gr, Csák]/ Albin $. k, vallás- és högolctatdsügiji minister. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXVIII. KÖTET. 47