Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1139. Törvényjavaslat, a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanitóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875:XXXII. törvényczikk módositása tárgyában
1139. szám. 367 járuléka az illető adópénztár által, a melynél fizetésük utalványoztatott, javadalmukból vonassék le; a községi és felekezeti iskoláknál alkalmazottak járulékai pedig, valamint az iskolafentartók díjai, továbbá a tankötelesek 15 krnyi hozzájárulási díjai az iskolaszékek által szavatosság mellett szállíttassanak be az adópénztárba és pedig minden év február hó végéig. Az 1876 : XXVIII. t.-cz. értelmében alakított iskolaszék a leghivatottabb közegnek találtatott eme díjak beszedésére, mert az illető iskola szükségleteinek fedezéséről való kötelességszerű gondoskodás alkalmával egyidejűleg gondoskodhatik az iskolafentartót terhelő évi díj fedezéséről is és levonhatja a nyugdíjalap javára a községi, illetve felekezeti tanítói személyzet évi díjait az illető tanítók állomásával egybekötött javadalomból. Nehogy azonban az iskolaszékek esetleg mások mulasztásaiért is felelősségre vonassanak, a szakasz végpontja kimondja egyrészt a községi elöljáróság kötelezettségét a kérdéses díjak behajtására, mihelyt az iránt az iskolaszék által megkerestetett, másrészt azt, hogy mulasztás esetében mindig a mulasztó fél vagy közeg sujtassék büntetéssel. Ezen eljárás mellett egyfelől biztosíttatik az, hogy az alap jövedelmei bevételei kellő időben beszolgáltatnak, másfelöl pedig az alap kezelése is egyszerűbbé válik s az ellenőrzés megkönnyittetik. 12. §-hoz. Az orsz. tanítói nyugdíjintézetbe való belépés kötelezettségének általánosítása már az 1875 : XXXII. t.-cz. alkotásakor folytatott tárgyalások alkalmával óhajtandónak tüntettetett fel; miután azonban az idézett törvény 300, illetve 400 frtnyi rendes nyugdíjnál magasabbat nem biztosit és egyes iskolafentartók tanítóik végelbánását már előzőleg kedvezőbb feltételek alatt biztosították volt, a szerzett jogokra való tekintettel a 31. §. kivételes kedvezményt nyújtott egyes iskolafentartók részére, oly kikötéssel azonban, hogy tanítóiknak azok nagyobb megterheltetése nélkül legalább i» annyi és oly mérvű nyugdíjat és gyámpénzt biztosítani tartoznak, mint a minőt az 1875 : XXXII. t.-cz. biztosított és ha a 31. §. c) pontjában foglalt viszonlagosságot magokra nézve is kötelezőnek elismerik. Minthogy a jelen törvénymódosítás által a fizetéssel felérő végellátás biztosításának akadálya megszűnt és egyébként is oly kedvezményeket tartalmaz, milyeket ezideig egy nyugdíjintézet sem biztosított, annál fogva ugy a tanítók magánérdeke, mint a tanügyi szempontok az orsz. tanítói nyugdíjintézetbe való belépés kötelező kimondását kívánatossá tenné; ugyanis az eddigi tapasztalatok szerint sok nehézséget okozott az 1875 : XXXII. t.-cz. 31. §-a alapján létjoggal bíró nyugdíjintézet kötelékéből valamely más nyugdíjintézetbe való átlépés, miután a már szerzett igények az új kötelék által csorbíthatok nem lévén, oly kötelezettség hárul az átvevő nyugdíjalap terhére, melylyel szemben viszont szolgálmányok nem tétetvén, a biztos számításon nyugvó alap számítási kulcsa támadtatik meg, mit elkerülendő, az ily kedvezményben részesített iskolafentartók mindenkor vonakodnak a máshol töltött szolgálatokat elismerni, miután erre a törvény által kényszeritvék, ily helyzetek elöl nem ritkán a tanügy hátrányára az által vélnek kitérni, hogy oly tanítókat, kik máshol töltött szolgálatok után igényt már szereztek, egyáltalán nem fogadnak el, mig viszont a náluk alkalmazott tanítókat igyekeznek szerzett igényeikkel együtt az állam, illetve az orsz. tanítói nyugdíjalap terhére átszolgáltatni. Különösen szembeszökő ezen helyzet a felekezeti, vagy magánjellegű iskolának községivé, esetleg államivá átváltoztatásánál, midőn nem ritkán a tanügy fejlődése érdekében kívánatos czélt a tanitó végellátási kérdésének megoldásából származó nehézség akadályozza. Figyelmet érdemlő körülmény még az, hogy az általános kötelezettség esetén lehetővé válnék ellenőrzése annak, hogy a tanítói pályán működök a törvények követelményeinek megfelelnek-e?
