Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1139. Törvényjavaslat, a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanitóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875:XXXII. törvényczikk módositása tárgyában
366 1139. szám. Első sorban tehát a 186 árva jő számításba, ezek közül is levonandó a 3 éven alóliak, hozzászámítva a mindkét szülő után jogosult 9 árvát, valamint a 276-ból azokat, kiket a jelen törvény 8. §. értelmében életben maradt szülőik vagy az illetékes hatóság felvétetni kérik. Mindezek számát körülbelül 240-re téve, egyelőre 3 árvaháznak létesítése elégségesnek látszik és ezen szám jövőben is legfeljebb még egygyel lesz szaporitandó, miután az árvák létszáma, tekintve, hogy csak 16 éves korukig gyámolitandók, a nyugdíjtörvény pedig már 16 éve fennáll, nagyobb ingadozásnak alávetve nem igen lesz. A 3 árvaháznak felállítása, illetve megszerzése és első felszerelése, ha menten minden fényűzéstől, szorosan a czél fog szem előtt tartatni, 70 — 80 ezer frttal fedezhető; az évi kiadások pedig a felügyelő személyzet és az ellátás szükségletét egybefoglalva, a hazai és külföldi hasonló intézetek számadásait tekintve, egy-egy árva után, kellő takarékosság mellett, átlagban 100 frtra lehet számítani. így tehát 240 árva után 100 frttal 24.000 frtnyi évi szükséglet mutatkozik, melynek egy részét a törvény értelmében kiszabandó árva-gyámdíj fedezi a hiányzó szükségletet, mely körülbelül 8.000—10.000 frtot tehet, az alap feles jövedelmeiből és egyéb forrásokból kell fedezni. A 3 éven alóli korú árvák gyámjaik gondozása alatt hagyandók. A tanköteles koron alóli (3—5) árvák gondozására óvodai berendezésre lesz szükség a tanköteles korban levők, részére azonban csak internatusi berendezés kívántatik, mert ezek a helybeli nyilvános tanintézetekben tanulhatnak. Ezen árvaházak felállítása nem egyszerre, hanem a meglevő fedezethez mérten successive terveztetik. 9. §h02. Ezen §-ban foglalt intézkedés az 1875:XXXII. t.-cz.-ben elő nem forduló, tehát új jövedelmi forrást nyit. Ezen 15 kr. hozzájárulás oly csekély terhet ró az iskolába járó tankötelesek szüleire, vagy ha ezek teljesen vagyontalanok, vagy tandíjmentesség esetén az iskolafentartóra, hogy az alig érdemel említést, szemben azon elönynyel, melyben az iskolafentartó részesül az által, hogy már most felszabadul tanítóinak 1870. után szerzett végellátási igényeinek bármily részben való fedezési kötelezettsége alól. Egyúttal a jelen törvény 11. §-ában intézkedés tétetett e díjak fedezéséről is az általhogy a fentartónak szabadságára hagyatott az iskolamulasztásokért az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 4. §-a értelmében befolyt pénzbírságokat e czélra igénybe venni. 10. §-hoz. Az 1875 : XXXII. t.-cz. 29. §-ának hatályon kívül helyezett 1. és 2. pontja értelmében a tanítók 300 frtnyi rendes igény után 2%-ot, a 400 frtnyi rendes nyugdíjigény után azonban 3°/«-ot tartoztak fizetni, sőt ha valamely tanitó a fentebb érintett rendes nyugdíjigényeken kivül a 39. §. értelmében még 100—400-ig fokozható nyugdíjtöbbletet óhajtott biztosítani, ezen többlet után egyszer s mindenkorra 25%>-át és évenként l0 0 /o-ót volt köteles az alap javára fizetni, mely egyenlőtlen megterhelíetés megszüntetését czélozza a jelen törvény 12. §-a az által, hogy tekintet nélkül az igényelhető végellátás összegére, a tanitó által fizetendő járulékot 27<>-ban állapítja meg. 11. §-h02. Miután a nyugdíjalap biztos számítási adatokon nyugszik, szükséges, hogy az évi díjak és járulékok az alap javára pontosan és kellő időben szolgáltassanak be. A legtermészetesebb és a legegyszerűbb módnak mutatkozott, hogy az állam által alkalmazott tanítói személyzet
