Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1139. Törvényjavaslat, a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanitóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875:XXXII. törvényczikk módositása tárgyában
1139. szám. 365 8. §-hog. A teljesen szülötlen árvák gyámpénzét az 1875 : XXXII. t,-ez. 19. §. az árvákat megillető 25 forintnyi gyámpénznek kétszerezése, vagyis 50 forintra, ha mindkét szülő tanitó volt, akkor 75 forintra emeli. Ezen utóbbi intézkedés azonban nem felel meg sem az igazságnak, sem a számtani követelménynek, mert ha a tanítói pályán működő egyik szülő után a 25 forintnyi alaptétel kétszerese, vagyis 50 forint jár, úgy, ha mind a két szülő tanitó volt, 100 forint adandó épen úgy, mintha mindkét szülő nem egy, hanem két családot alkotott volna, mert ellenkező esetben a tanitói pályán működöknek egymás közötti házassága indokolhatlan hátránynyal járna. Minthogy azonban az 1875 : XXXII. t.-czikknek a végellátásoknak meghatározott öszszegekben való megállapítására vonatkozó sarkalatos elvét a jelen törvény megváltoztatván, a fizetés arányában való végellátás elvét állapítja meg; módosulnia kellett az özvegyek és árvák ellátására vonatkozó intézkedésnek is és pedig az 1885 : XI. t.-cz. határozmányainak megfelelöleg. Ezek szerint az árva-gyámpénz 25 forintnyi alaptétel helyett az özvegyi ellátás 'A-ban állapítandó meg, melyhez szülötlen vagy a törvény értelmében olyanokul tekintendő árváknál még 25 forint, ha mindkét szülő tanitó volt, mindenik szülő után igényelhető rendes árva gyámpénzen kivül még 25—25 forint, vagyis 50 forint jár. A törvényben meghatározott gyámpénz nem elegendő arra, hogy a tanitóárvák abból tápláltassanak, ruháztassanak és a törvény követelte nevelésben részesittessenek. Terhére vannak tehát azoknak, kik rokonság vagy egyéb kötelék folytán a gyámság elvállalására kötelezvék. E kényszerhelyzetből a legtöbb esetben oly viszonyok keletkeznek, melyek miatt az árva környezete, sőt maga a társadalom iránt is az elkeseredés csiráját viszi magával ki az életbe és miután rendesen a létért való küzdelemhez megkívántató eszközök megszerzésére elégséges neveltetésben nem részesült, igen nagy százaléka az ily szülötlen árváknak a társadalom tehére esik és az ily elemek szolgáltatják a társadalmi rendbontó eszmék terjesztőinek nem csekély contigensét. Míg ellenben közvetlenül állami gyámság alá helyezve, az árvaházakban oly irányú nevelésben részesittetnének, minőt az illető árva képessége s az állam érdeke leginkább indokolttá tenne. Ezen okok szolgáltak mérvül a teljesen szülötlen árváknak feltétlenül, az egy szülővel bíró árváknak pedig a szülői jogok tiszteletben tartásával a törvényben megjelölt feltételek esetén árvaházakban leendő nevelésére. A dolog pénzügyi oldalát tekintve, Önként az a kérdés merül fel, hogy az árvaházak létesítésére és az árvák nevelési költségeire van-e fedezet és mennyibe kerülne egy árvának nevelése évenként? Ezen kiadások fedezésére az orsz. tanitói nyugdíjalap azon rendkívüli jövedelmei és előre nem látott bevételei fordítandók, melyek a nyugdíjalap állapotát elötüntetö mathematikai mérlegben számításba nem vétethettek. Az árvaházak felállítására és az azokban elhelyezendő árvák eltartására szükséges összeget előzetesen pontosan meghatározni nem lehet. Irányadó pontokul szolgálnak azonban a következő adatok: Az 1890. év végével gyámolított árvák közül 471 szülötlen árva volt, ezek közül azonban csak 186 volt teljesen szülötlen, meg 276 olyan, kinek egy szülője él, de a törvényben körülirt indokok miatt szülötlenekül lévén tekintendők, szintén magasabb gyámpénzben részesülnek, 9 pedig olyan árva, kinek mindkét szülője a tanitói pályán működvén, kétszeres gyámpénzre tarthatnak igényt.
