Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1139. Törvényjavaslat, a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanitóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875:XXXII. törvényczikk módositása tárgyában
364 1139. szám. a népoktatási iskolák közé sorolhatók, méltányos tehát, hogy az ily szakiskoláknál alkalmazott és például a javitó intézetbeliek, siketnémák, vakok és hülyék tanításával foglalkozó tanitók is felvétessenek a nyugdíjra jogosítottak sorába, hogy végellátásukról szintén gondoskodva legyen, és ez által esetleges félreértésekre alkalom ne nyíljék. Nagyobb világosság kedveért a jogosítottak közé fel kellett venni még a népoktatási tanintézetek körébe tartozó iskolák azon alkalmazottjait is, kik nem elemi, hanem középiskolákra birnak képesítéssel. Többször előfordul ugyanis, hogy különösen polgári iskoláknál oly egyének alkalmaztatnak, kik középiskolákra nyertek képesítést. Nem volna méltányos, ha ezek nem részesittetnének ugyanazon elbánásban nyugdíjazás esetén, mint az elemi iskolák tanítói. A magyar nyelv tanítása tárgyában hozott 1879. évi XVIII. t.-cz. azon követelményét, hogy a tanitó az állam nyelvét beszédben és írásban tanítási képességgel birja, a nyugdíjra való jogosultság előfeltételei közé kellett sorolni, mert mint későbbi törvényes rendelkezés az 1875 : XXXII. t.-czikkben helyt nem foglalhatott, már pedig mint oly kellék, mely a tanítóságra való képesítésre nélkülözhetien, kell, hogy a tanítói minőségből való jogok megszerzésénél is figyelembe vétessék. 2. §-hog. Az 1875 : XXXII. t.-cz. 9. §-a hatályon kívül volt helyezendő, mert e szakasz rendelkezéseit egyrészt az állam alkalmazottjaira vonatkozó 1885. évi XI. t.-czikk 24. §-ában foglalt rendelkezésekkel összehangzóan kívántam szövegezni és mert másrészt azokra nézve, kik 300 forintnál kevesebb fizetést élveznek, az 1875 : XXXII. t.-czikkben is benfoglalt kedvezmény épségben volt tartandó, t. i., hogy az ily jogosultak részére 40 évi szolgálat után 300 frt legkisebb nyugdíj biztosittassék ez után is. 3. §hoz. E szakasz a nyugdíjkiszabásnál számbavehető illetményeket sorolja elő, lényegileg teljesen megegyezően az állami alkalmazottak végellátásáról szóló 1885 : XI. t.-czikk 13. §-ának határozmányaival, miért is az bővebb indokolást nem igényel. Az ezen szakaszban elősorolt illetmények azonban csak annyiban számithatók be, a mennyiben azok a kántori vagy egyéb minőség után járó javadalomtól elkülönítve tisztán tanítói javadalmat képeznek. 4., 5., 6., 7. §-hoz. A tanitók özvegy nejeinek és árváinak végellátására, valamint a nötanitók igényeinek meghatározására vonatkozó és fenti §-okban foglalt intézkedések megfelelnek az 1885 : XI. t.-czikknek az állami alkalmazásban levő nőkre, illetve árvákra vonatkozó rendelkezéseinek. Azon indokok, melyek az állami alkalmazásban levő nők részére végellátásuk tekintetében jogokat biztosítottak, mérvadók voltak a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél is és pedig annál fokozottabb mértékben, mennyiben a tanítónők a tanítókkal azonos befizetéseket teljesítvén, mathematikai szempontból teljesen egyforma jogokra is tarthatnának igényt. Ha mindazonáltal bizonyos figyelmen kivül nem hagyható társadalmi tekinteteknél fogva, a tanítónők özvegyen maradt férjei rendes özvegyi ellátásban részesithetöknek nem találtatnak, ugy némi ellenérték fejében a tanítói nyugdíj-törvény által általában nem biztosított temetkezési átalány ily esetben a férj részére megadatik, másrészt pedig árváik épen arra való tekintettel, hogy özvegyen maradt atyjok, a törvény korlátozása miatt, Özvegyi ellátás fejében az orsz. tanítói nyugdíjalapot nem terheli, az 1875 : XXXII. t-ez. 24. §. 2. pontjának megfelelőleg teljesen szülötlen árváknak tekintendők és gyámpénzök is e szerint szabandó meg.
