Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.

Irományszámok - 1887-1138. Törvényjavaslat, a határ- és földmérési jelek rongálása és megsemmisitése tárgyában alkotandó büntető határozatokról

1138. szám. 353 »A cselekmény, melyről a szakasz szók — ezek az indokolás szavai — »nem lehet büntetlen; mert egyrészt igen fontos s a birtokviszonyok szempontjából általánosan elfogadott bizonyíték meghamisítását képezi, és mert másrészről e meghamisítás másnak joga, vagyona ellen irányul.« Kétségtelen tehát, hogy a büntető-törvénykönyvnek 407. §-a főleg csak a magánbirtokokat elválasztó határjelekről intézkedik és azokra az esetekre nem alkalmazható, melyekben a határjel negédességből, ellenséges indulatból vagy más a birtokviszonyokat nem érintő indokból semmisittetett meg, pedig ezek szoktak az ország határain felállított jelzők ellen irányuló cselekmények főbb rugói lenni. A büntető törvénykönyv 420. §-a, mely közjelentőségü tárgyaknak megrongálásáról vagy megsemmisítéséről intézkedik, a határjeleket fel nem emliti, s ezekről a kihágási büntető-törvénykönyvnek (1879. évi XL. t.-cz.) rokon tárgygyal foglalkozó 80. §-a is hallgat. Határjeleknek részbeli és nem a birtokviszonyok megzavarása végett elkövetett megrongálása, illetve megsemmisítése, ezek szerint hazánkban jelenleg csak mint más ingatlan vagyonának megrongálása, a bűntettekről és vétségekről szóló büntető-törvénykönyv 421. §-a alapján, három hóig terjedhető fogházzal, és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel, illetve — minthogy az okozott tényleges kár 5 forintot ritkán szokott meghaladni, — a kihágásokról rendelkező büntető-törvénykönyv 127. §-a alapján 8 napig terjedhető elzárással fenyíthető. Igaz, hogy a külföldi törvényhozások sem állítanak fel az országos határjelek oltalmára szolgáló specziális büntető határozatokat. A német büntető-törvénykönyv 274. §-ának 2. pontja a határ, vagy vizállási jelnek más személy károsítása végett elkövetett elvitelét, megsemmisítését, felismerhetlenné tételét, áthelyezését vagy hamis felállítását 5 évig terjedhető fogházzal, azon fölül a biró belátása szerint még 3.000 markig terjedhető pénzbüntetéssel rendeli fenyíttetni. Az 1852. évi osztrák büntető-törvénykönyv 199. §-ának e) pontja szerint határjelnek kárositási szándékkal és tévedésbe ejtés végett eszközölt eltávolítása vagy áthelyezése csalást képez, és hat hónaptól egy évig, súlyosabb esetekben a 202., 203. §§. szerint öt, illetve tiz évig terjedhető börtönnel büntettetik. Az osztrák javaslatok, nevezetesen a legújabb is (292. §. 2. pont) a német büntetőtörvénykönyv nyomában járva, határjelnek vagy a határ- vagy vízállás megjelölésére szolgáló, az érdekeltek által elismert vagy közhatóság által felállított más jelzőnek kárositási szándékkal való elvitelére, megsemmisítésére, vagy felismerhetlenné tételére öt évig terjedhető fogházat és facultative alkalmazható 1.000 forintig terjedhető pénzbüntetést állapítanak meg. A németalföldi 1881-iki büntető-törvénykönyv 333. czikke szerint csalás miatt két évig terjedhető börtönnel büntettetik az, ki a birtokok elhatárolására szolgáló jeleket, magának vagy harmadiknak szerzendő jogellenes haszon végett, megsemmisíti, áthelyezi, eltávolítja, vagy hasznavehetlénekké teszi. A franczia code pénal 257. czikke rendeli, hogy az, ki emléket, szobrot, vagy más közhaszonra vagy díszitményül szolgáló és közhatóság által vagy ennek felhatalmazásával felállított tárgyat megsemmisít, ledönt, megcsonkít, meggyalázó módon bemocskol: egy hótól két évjg terjedhető fogházzal, és száz franktól ötszáz frankig terjedhető pénzbüntetéssel büntettessék. Ezen törvény 456. czikke szerint egy hótól egy évig terjedhető fogházzal és a kártérítés egy negyedének megfelelő, de ötven franknál kisebb összegben ki nem szabható pénzbüntetéssel büntetendő az, ki határkövet, sarok- vagy más fát, mely a birtokok közti határnak megjelölésére felállíttatott vagy elfogadtatott, áthelyez vagy megsemmisít. A belga büntető-törvénykönyv 526. czikke a franczia code pénal 257. czikkével a tényálladék körülírására nézve majdnem szó szerint megegyez, csak a büntetést enyhébben, nyolcz KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92.XXVÍII. KÖTET. 45