Képviselőházi irományok, 1887. XXVII. kötet • 1036-1079. sz.
Irományszámok - 1887-1064. A horvát-szlavon földtehermenesitési pótlék ügyének végleges szabályozására kiküldött magyar országos bizottság jelentése
282 10G4. szám. sziavon országos bizottság azt követelte, hogy az 1884. január 1. óta felhalmozódott feleslegek kizárólag a horvát-szlavón földtehermentesitési alap rendelkezésére bocsáttassanak. Az ezentúl szóval folytatott tárgyalások alkalmával a magyar országos bizottság mindenekelőtt a horvát-szlavón bizottság imént emiitett nézetével szemben azon elvi álláspontra helyezkedett, hogy a regnikoláris deputatiók igenis illetékesek az 1868: XXX. t.-cz. valamely szakaszának módosítására, a fennálló törvény alkalmazásának módja azonban nem tartozik a regnikoláris deputatiók illetékességi körébe, mert a kiegyezési törvény 8. §-a értelmében a közös pénzügyi kormányzat Horvát-Szlavón- és Dalmátországokra is kiterjed, ezen közös pénzügyi kormányzat pedig kizárólag a közös országgyűlésnek felelős, magyar kir. pénzögyminister által gyakoroltatik. És ugyanezen törvény 28. §-a szerint a Horvát-Szlavonországok és Magyarország közti leszámolás szintén a magyar korona országainak közös törvényhozása elé tartozik, ott megvizsgáltatik és csakis tudomás végett közöltetik Horvát-Szlavonországok országgyűlésével. De eltekintve az illetékességi kérdéstől, a magyar országos bizottság nem is tartotta szükségesnek, hogy a többször emiitett, a múltból eredő feleslegekre nézve Horvát-Szlavonországok és Magyarország közt valamely új törvényes egyezkedés történjék, mert tagadhatatlan ugyan, hogy az 1868-ki törvény 21. §-a hézagos és a feleslegekre nézve egyenesen nem intézkedik, de ezen hézag a törvény egész szelleméből könnyen pótolható, ezen szellem pedig nem a horvát-szlavón, hanem a magyar országos bizottság nézetét igazolja. Ugyanis az 1868-iki kiegyezési törvény keletkezése óta annak pénzügyi része két izben lett megújítva, 1880-ban és 1889-ben. Mindkét alkalommal általános elvül lett kimondva, hogy Horvát-Szlavonországok egyenes és közvetett adói és egyéb közjövedelmei ugy osztandók fel, hogy azoknak bizonyos százaléka (az 1880-ki törvény szerint 45, az 1889. törvény szerint 44 százalék) Horvát-Szlavonországok belszükségleteire fordíttassák, a többi 55, illetőleg 56 százalék pedig azon összeg fedezésére, melylyel Horvát-Szlavonországok egyfelől a magyar korona országai és ő Felsége többi országai közt közöseknek ismert, másfelől maguk a magyar korona összes országai közt közöseknek jelölt ügyek költségeihez hozzájárulni tartoznak. Mindkét törvényben egyenként elő vannak sorolva Horvát-Szlavonországok közjövedelmeinek azon nemei, melyek kivételesen nem esnek ezen megosztás alá, hanem kizárólag Horvát-Szlavonország belszükségleteire fordítandók. A megosztás alá nem eső ezen kivételek közt sem az egyik, sem a másik törvényben a földtehermentesitési pótlékból eredő jövedelem nem fordul elő és igy világos, hogy ezen jövedelem is a megosztás alá eső közjövedelmek közé tartozik azon egyetlen megszorítással, hogy abból első sorban a földtehermentesitési czélokra megkívántató összegek fedezendők. A többire, azaz az emiitett feleslegekre nézve áll az általános szabály és igy azokra is a megosztási kulcs alkalmazandó. A magyar országos bizottság felfogása mellett szól ezen kívül a kiegyezési törvény 27. §-a is, mely azt mondja, hogy ha Horvát-Szlavonországok jövedelmei az adóképesség emelkedése folytán felülhaladnák a közös költségek azon részét, mely a törvény értelmében ez országokra esnék, akkor ezen felesleg Horvát-Szlavonországok rendelkezése alá esik. A törvényhozás tehát ott, a hol egy bizonyos feleslegre nézve kivételt akart tenni, ezt egyenesen meg is mondta és igy megmondta volna kétségen kivül a földtehermentesitési pótlékból eredő feleslegre nézve is, ha szándékában lett volna ezen feleslegre nézve szintén kivételt tenni; hallgatása igazolja tehát a magyar országos bizottság azon felfogását, hogy ezen feleslegek ugyanazon elbánás alá esnek, mint Horvát-Szlavonországok bármely egyéb közjövedelmei. A horvát-szlavón országos bizottság nem zárkózhatván el ezen érvek súlya elől, végre belenyugodott abba, hogy a szóban levő fölöslegekre szintén alkalmaztassák a törvényben megállapított megosztási kulcs és csak azon formai engedményt kérte, hogy a 21-ik §. módositott szövegében ezen elvnek is adassék kifejezés. A magyar országos bizottság fontolóra vette:
