Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1031. Az igazságügyi bizottság jelentése, "a birói és ügyészi szervezet módositásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában

1031. szám. 369 egyes-birói hatáskört az igazságszolgáltatás majdnem minden ágában kiterjesztette s valószínűleg a jövőben még fokozottabb mérvben lesz kénytelen kiterjeszteni. E teendők nagy része, vagy egyáltalán nem képezi felsőbb birói érdemleges felülvizsgálás tárgyát, vagy azok ellen jogorvoslatnak megszorított módon, avagy végül igen sok esetben csak birtokon kivül van helye. A törvényjavaslat ezzel szemben, az egyes-birói teendők fontosságának felismerése mellett, czéltévesztettnek és az igazságszolgáltatás kárára levőnek találja, ha azok ellátása rendszeresen kezdőkre bizatik. Az átmenetel azonban a mostani egyes-birói rendszertől azon rendszerre, mely a javaslatban foglaltatik, azonnal nem eszközölhető. Az erőknek felváltása csak fokozatosan történhetik, de avégezel, hogy az egyes-birói teendőkkel tapasztaltabb és kiképzettebb erők ruháztassanak fel, a javaslatban foglalt intézkedések által bizton elérhető lesz. A javaslat a birói pálya kezdetén álló egyént teljesen önálló intézkedési és Ítélkezési joggal fel nem ruházza, hanem azt első sorban társas bírósághoz osztja be, a hol az illető vezetésben részesül és birói működése, már az első fokon, a tanács vezetője által és tapasz-, taltabb birák részvétele mellett ellenőriztetik és ennek folytán a kezdő bíró ingadozásai s az abból eredő hátrányok ellensúlyozva vannak. A bizottság ámbátor elismeri ezen rendszernek kétségtelen elméleti helyességét és gyakorlati üdvös hatásait, mégis szükségesnek tartotta a javaslatot azon szempontból is vizsgálat alá venni, vájjon a kir. törvényszékek működése, az ily erők bevonása által nem fog-e lejebb szállíttatni? . E tekintetben a bizottság elismeri, hogy a javaslat 37. §-ában igen helyesen és czélszerííen megszabatnak azon feltételek és megvonatnak azon korlátok, melyek az albiráknak a collegiumban való részvételére vonatkoznak. Elvét képezi a javaslatnak, hogy a kir. törvényszékeknél alakítandó tanácsoknál a tapasztaltabb és rangban magasabban álló bíráknak kell többségben lenniök. Elvét képezi továbbá az, hogy mindazon esetekben, midőn a kir. törvényszék az egyesbírónak felülvizsgáló és felülbíráló hatóságaként jár el, az albirák ezen birói functio teljesítéséből ki vannak zárva. A bizottság mindezek összevetéséből s különös figyelemmel arra, hogy ezentúl az albirák elméleti és gyakorlati képzettsége magasabb lesz az eddiginél, azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a javaslatban lefektetett rendszer előnyei, szembe állítva a jelenlegi rendszer hátrányaival, szükségszertíleg annak elfogadásához kell hogy vezessenek. De kiváló jelentőséget tulajdonit a bizottság egy mozzanatnak, s ez az, hogy a törvényhozás a javaslatban foglalt előfeltételek mellett az egyes-birói hatáskör kiterjesztését annak idején nyugodtan el fogja határozhatni. A törvényjavaslat az első fokú bíróságok szervezésére vonatkozólag két fontos intézkedést tartalmaz; az egyik a törvényszéki elnöki intézmény fejlesztésére, a másik a kir. törvényszékek és járásbíróságoknak a kellő erőkkel való ellátására vonatkozik. Az elnöki állás jelentősége ugy az administratio, mint pedig az ítélkezés szempontjából egyaránt fontos. Mert hisz ép az elsőfokú bíróságoknál, a hol jelenleg az ítélő tanácsok vezetése külön közegekre nem bizható, mindkét functio szükségszertíleg az elnök személyében összpontosul. J De általános elvét képezi a helyes szervezetnek az, hogy a bíróságok vezetésében az állandóság nyerjen kifejezést s lehetőleg oda kell törekedni, hogy a vezető közegek előléptetések által el ne vonassanak, a mi pedig csak ugy érhető el, ha maga az elnöki állás a birói rangfokozatban oly magaslatra helyeztetik, mely a legképzettebb biró jogosult igényeit i« kielégíteni képes. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXVI. KÖTET. 47 m