Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1031. Az igazságügyi bizottság jelentése, "a birói és ügyészi szervezet módositásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában

368 1031. szám. A javaslat szerencsésen megoldja azon nehéz feladatot, a mely az államot a birói szervezetben beálló erőszükséglet pótlása s a jövendő birói nemzedék kellő kiképeztetese tekintetében terheli. A javaslatban foglalt intézkedések a czél elérésére elegendők nem lesznek és kiegészíttetnek a 60. §. által, a mely szerint a joggyakornokok,, aljegyzők és jegyzők gyakorlati kiképeztetese és működési köre rendeleti utón fog szabályozást nyerni. Az igazságügyminister úr ismertette a bizottságban azon főbb irányeszméket, a melyek őt a fent megnevezett bírósági hivatalnokok gyakorlati kiképeztetese tekintetében vezetni fogjákt Ezen irányeszméket röviden felsorolni kívánjuk a czélból, hogy a tisztelt képviselőház a javasla. rendszerének teljes képét birja s annak előnyeiről s azon üdvös befolyásról, melyet az igazságügyünkre gyakorolni fog, meggyőződhessék. A gyakorlati kiképeztetés az elsőfokú bíróságoknál és ügyészségeknél a jövőben arra fog irányulni, hogy az illető alkalmazottakban az itélő tehetség kiképeztessék s működési körük olyan legyen, a melyben jogászi gondolkodás nyilvánul. Czélul tűzte ki az igazságügyminister úr, hogy a gyakorlati időtartam kellő beosztása mellett az illetők necsak az ügykezelés egészét ismerjék meg, hanem egyúttal az igazságszolgáltatás különböző ágai- és foglalkozásaiban egyaránt működjenek. A kiképeztetésnek elvét képezi, hogy az illető alkalmazott működése, a reá bizott hivatalos teendők ellátása, magának a czélnak alárendelve legyen, s hogy a működés, mint a kiképeztetés eszköze, nem pedig mint önczél jelentkezzék. Ezen gyakorlati kiképeztetés alatt az illetőt valóságos s uem névleges vezetésben kell részesíteni, ugy, hogy az ily egyén a gyakorlati birói vizsgálat letétele után, további kellő foglalkoztatás mellett, a birói teendők ellátásával nyugodtan megbízható lesz. Ez a javaslatban lefektetett kiképeztetési rendszernek egyik része. A másik része a magasabb gyakorlati kiképeztetés, a melynek helyességét a törvényhozás már akkoron elismerte, a midőn az 1890. évi XXV. t.-cz. 6. §-át megalkotta. Az ott kifejezett elv a javaslat 55. §-ában a legfelsőbb bíróságra kitérj esz tetik s annak rendelkezései folytán mód és alkalom nyujtatik, albirákat, járásbirákat és törvényszéki bírákat oly kiképeztetésben részesíteni, a mely eddigelé ki volt zárva. Nem hagyhatjuk felemlités nélkül azon nagy erkölcsi előnyöket, melyekkel e rendszer jár. Mert ezen rendszer nemcsak arra van hivatva, hogy bensőbb kapcsot létesítsen az egyes bíróságoknál elhelyezett bírák között, hanem arra is, hogy azok szellemi életére nemesitőleg hasson; alkalmas eszköz lesz arra, hogy a felső bíróságok traditiói, az alsó bíróságoknál elhelyezett bírákat is áthassák s idővel — mert ily intézmények gyümölcsei nem ma s holnap érlelődnek meg — a magyar birói kart oly átalakulás elé viszi, mely a valódi birói függetlenségnek minden biztositékát magában foglalja. A javaslat III. fejezete az elsőfokú bíróságok szervezését és összalakitását lényegesen módosítja s oly igazságügyi politikát juttat kifejezésre, mely az eddigitől eltérő s a jövő fejlődésének új irányokat jelöl ki, miért is a bizottság az ily fontos kérdésre nézve, mely magának az igazságügynek alapját érinti, szükségesnek tartja ezen eltérést vizsgálat tárgyává tenni. Általánosan érezzük annak hátrányait, hogy az egyes-birói functiók ellátása majdnem kizárólag kezdőkre bizatik s az önálló s minden vezetést nélkülöző működésben vélik azon iskolát feltalálni, mely az illető, pályája kezdetén álló birót, évek multán a kir. törvényszéknél való működésre képessé teszi. Az egyes-birói hatáskört szabályozó törvényeink, a melyek nem csupán a csekélyebb fontosságú ügyeket utalják oda, már egymagukban indokul szolgálhattak volna arra nézve, hogy az ily teendők ellátása lehetőleg tapasztaltabb erőkre bizassék. Törvényhozásunk az